Csikkszedő

0
Posztolta: Sora77

2017 március 28 21:26

Címkék:

Emlékszem a régebbi időkben a csikkszedők a villamos és buszmegállókban vadásztak frissen eldobott még tovább szívható nagyobb cigidarabokra. Talán mindig is voltak és nyilván mindig is lesznek, gyakran látni az utcai szemetesek csikktartójában kotorászókat. Néhány napja megismerthettem egy mai gyakorlott csikkszedőt feldolgozás közben. A téren ült egy padon, középkorú nő, ölében kiterítve a sok cigivég. Akkurátusan szétszedte őket, egy kupacba gyűjtötte a dohányt, a másikba a szemetet. Mikor végzett előszedte cigitöltőjét, és a dohánykupacból gyártotta a cigarettákat. Amikor elkészült a szemetet szépen kidobta, megtörölgette amúgy nem túl tiszta kezét, és továbbállt.

Azt gondolom kevesen ismeritek ezt a régi dalt, Lantos Olivér: A csikkszedők dala - 1946

(Csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk)
Mi vagyunk hát a csikkszedők,
új, szabad szakszervezetet tervezők.
A jelszavunk mindenütt csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Ha úgy érzed, hozzánk tartozol,
és miközénk belépni kívánkozol,
tanuld meg, a jelszavunk csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy.

(Csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk)
Valaki már készen veszi,
s van, ki a sodrást előnybe helyezi,
közben a jelszó mindig egy:
sok csikk, az sokra megy.
Szőke vagy barna, nem vitás,
mindegyikből jólesik a kóstolás,
közben a jelszó mindig egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy,
sok csikk, az sokra megy.
Csikk, csikk, csikk.

Törökségek

0
Posztolta: Sora77

2017 március 9 10:28

Címkék:

Több török sorozat látható a tv különböző csatornáin, az interneten még több. Beléjük lehet szeretni. Én is ráéreztem az újdonság ízére bennük és megkedveltem őket. Igazából nem a tv-ben, hanem a netem kezdtem el nézni, és ott is maradtam. Egész más a hangulatuk a nagy mennyiségben látható amerikai sorozatokhoz képet, és lényegesen eltérnek a szirupos dél-amerikai filmektől is. Valahová a kettő közé tenném őket, mert van bennük izgalom, emberi érzések, és a kultúrájukat is kicsit megismerhetjük. Érdekes az egyes részek hossza, 2 óra körüli, mint egy teljes nagyfilm, és ebben az időben le is tud kötni. Jók a színészek, egy férfit 3 sorozat főszereplőjeként is látni, de annyira eltérő karaktereket játszik, hogy mégsem zavaró, nem tudom összetéveszteni az egyes filmeket. Ami nekem tetszik a filmekben, hogy mindegyikben van egy kibontakozó, meglepetéseket is okozó, tartalmas cselekmény. Emellett mély emberi érzelmek, melyek lehetnek negatív töltésűek vagy lassan és nem zavartalanul alakuló szerelmi szálak. A cselekmények lasabban bontakoznak ki, mert nagy a hangsúly az érzelmek alakulásán is. Bizony bőven lehetünk tanúi nem csak női, hanem a szomorú férfiak könnyeinek is. Nemhiába, ez bizony megérinti a nők lelkivilágát. Mindezek mellett szívesen ismerkedem a török étkezési szokásokkal - kedvenc és gyakran fogyasztott ételeik, mint a simit, burek és társai. A teát tulipán kehely formájú üvegpohárból fogyasztják, a frissen főzött az igazi, nem a fiteres.

Vannak konkrétan a filmeknek érdekes technikai részletei. Mondjuk ha valaki autóbuszra száll, nagy kerek folttal kitakarják a busztársaság nevét. Sok rendszámot látni, az isztambuli 34-es számmal kezdődik, néha meg a teljes rendszámot kitakarják. Ha valaki vérző sérülést szenved, a vér színét elmosódott foltként takarják. Az egyik filmben viszont, amit már itthon is vetítenek, a Fatmagülben, a lány több részeg férfi általi megerőszakolását hosszan és részletesen  ábrázolják, hogyan került ebbe a helyzetbe a lány és a férfiak. És itt térnék rá a hazai vetítésre. Pont ezt a sorozat szempontjából kulcsjelenetet úgy megvágták, hogy abból úgymond alig derül ki, miért sérült annyira lelkileg is lány. Szinte csak jelzés értékűvé zsugorodott az egész jelenet. Egyébként sem nézem már szinkronizálva, az eredeti nyelvhez képest olyan üres az egész... Csak egy mondat erejéig, hallottam mennyire leértékelt lett a szinkron munka, egy ilyen nagyszabásúnál még inkább, gyorsan, alapos felkészülés és próba nélkül minél előbb legyen meg, minél olcsóbban... Ezzel együtt nem értem, hogyan szabad megvágni egy eredeti filmet. Lehet máshol is megtették, hogy rövidítsenek rajta. Ezért ajánlom az eredeti feliratozott filmeket. Szóval, ha valakinek felkeltette az érdeklődését a török filmipar én ajánlom bátran, sok már a kedvelők táborába tartozó nézőtársammal együtt.

A hálátlan házimunka

0
Posztolta: Sora77

2017 március 6 16:14

Címkék:

Hálátlan dolog a házimunka, ezt minden háziasszony nagyon jól tudja. Ha főáállásban csinálod, akkor is egész nap van mit tenni, néha kicsit leülhetsz kifújni magad. Reggeli után rendrakás, kisebb bevásárlás elintézése. Utána kezdődhet a főzés, közben nem árt mosogatni, ne ebéd után tornyosodjon minden. Szinte minden nap benyomhatsz egy mosást, közben szedd le az előző napit, amit lehet hajtogasd össze és tedd el. A vasalnivalót diszkréten gyűjtsd össze valami titkos helyen, hogyha nem lesz jobb dolgod előszedheted. Ha már túl vagy a nagyobb takarításon, néhány nap eltelteltével vígan szaladgálnak a porcicák a parkettán, a sötét bútor meg szép szürke a portól. Egy darabig nem veszel róluk tudomást, de amikor a délutáni nap telibe ragyogja a szobát, kénytelen vagy szembesülni a dologgal. Így ha előbb nem is, másnap reggel nekilátsz eltávolítani őket. És ezek csak a napi rutin részei. Időnként kicsit ha jobban körbenézel, észreveszed milyen fekete az ajtó ott, ahol a cica jön-megy, nyitogatja a kis lábával. Nem mellesleg ő is többször nyafog napközben, hogy ideje lenne tiszta vizet kapnia, mert az sokkal jobb mint az állott, ha valami fogára való husi szagát érzi addig nyávog körülötted, amíg meg nem kapja a részét.  Na legalább ebéd után elvonul szunyókálni és vacsoráig csendben marad. Délután jöhetnek a kevésbé sürgős feladatok, varrogatás, tovább nem halogatható vasalnivaló kupac csökkentése és így tovább... Egy biztos, a házimunkából leginkább csak azt lehet észrevenni, amit nem csináltál meg.

Önkéntes segítségnyújtás

0
Posztolta: Sora77

2017 január 20 18:45

Címkék:

Most, hogy itt a téli hideg, még többet hallani önkéntes segítőkről. Bárki rákeres a neten, sok lehetőséget talál, ha önkéntes munkát szeretne végezni. Lehet mesét olvasni beteg gyerekeknek, idős embereket gondozni, civil szervezetek munkájában részt venni, vagy akár állatokkal foglalkozni. Akinek van ideje és kedve válogathat a lehetőségek között, mit szeretne legszívesebben csinálni. Azonban nem csak ők végeznek segítő munkát. Gondoljatok bele: ha beteg a szomszédotok, nem visztek neki egy ebédet, ha nincs aki gondoskodjon róla? Ha hideg csúszós idő van, nem kérdezzük meg idős rokonunkat, ismerősünket, mit vásároljunk be neki? Ez is az önkéntesség egyik formája, csak nem is gondolunk rá, csináljuk, mert szívünk és lelkiismeretünk diktálja. A segítő szándék benne van minden jóérzésű emberben.  Amikor kicsi volt a lányom, időnként egyik szomszédasszonyunk vigyázott rá. Ha nála valami kisebb javítani való akadt, a párom átment megcsinálni. Az egymásra figyelés, a kölcsönösség sokat számít. Meglocsolni a szomszéd virágait ha elutazik, odafigyelni a másik lakására ha nincs itthon, apró dolgok, de akinek segítesz annak sokat számít. Ezek csendes, nem regisztrált önkéntességek, de ugyan olyan fontosak, mint a nagyszabású akciók. Vannak  olyan emberek is, akik egy szűkebb körben saját erejüket, egészségüket nem kímélve segítenek másokon. Begyújtik a felajánlott dogokat és továbbítják a rászorulóknak. Kisebb facebook csoportba szerveződve teszik a dolgukat. Sajnos egy ilyen csoportba mindig bekerül egy-egy csaló, nem őszinte tag, szerencsére a többségük lelepleződik. Milyen szívfájdító olvasni a rászorulók kéréseit, és milyen megindító a megérkezett segítség öröme! Kívánom minden kedves olvasónak, élje át a segítség nyújtásának örömét. Kívánom minden rászorulónak, hogy találja meg a segítő kezet!

Szeretethiányosak vagyunk

0
Posztolta: Sora77

2017 január 9 14:17

Címkék:

Egyre több embertől hallom, hogy úgy érzi, nem kap elég szeretet. Ha van is családja, vannak barátai, rokonai, akikkel együtt él vagy rendszeresen találkozik, mégis hiányérzete van, szeretethiány. Ez pedig nagyon sok kellemetlen tünetet okozhat. Csak néhány: álmatlanság, szorongás, kapcsolati problémák. Van aki túl sokat beszél, más meg alig akar megszólalni. Hirtelenek, indulatosak, türelmetlenek, vágynak az elismerésre. Lehetne még bőven sorolni a tüneteket.

Egy érdekes helyzet, nemrég hallottam. Két testvér felnőtt korukban beszélgetnek, az egyik azt mondja: én a mai napig állandó szeretethiánytól szenvedek. Amikor kicsik voltunk, úgy éreztem, téged jobban szerettek a szüleink, mint engem. Te voltál az idősebb, az elsőszülött, sokszor emiatt éreztem. Mire az idősebb szeme kikerekedik: én éreztem azt, hogy téged szeretnek jobban. Te voltál a kicsi, vigyázzak rád, ezt meg azt ne csináljam...

Ez igen elgondolkodtatott. Nyilván nem könnyű egy szülőnek minden pillanatban igazságosan és egyenlően bánni a gyerekeivel, ez érthető. De inkább ott lehet a hiba, hogy nem tanulták meg szeretni ÖNMAGUKAT. Senki nem tanította meg ezt nekik, és téves emlékeik miatt fájdalmat hordoztak magukban. Kíváncsi lennék, ha önmagatokba néztek, mit válaszolnátok a saját kérdésetekre : szeretem, elfogadom én magam? De őszintén! Ha nem tudjátok tiszta szívből rámondani az igent, akkor bizony el kell kezdeni megszeretni önmagatokat, mert sok problémátok ebből fakad. Nem lesz könnyű feladat, de ha nem adjátok föl és szembe mertek nézni önmagatokkal, sokkal boldogabb életet tudtok élni.

Régenvolt Karácsonyok

0
Posztolta: Sora77

2016 december 22 20:46

Címkék:

Ahogy közeledik az ünnep, készülnek a sütemények, eszembe jutnak régi karácsonyi emlékek. Amikor kisgyerekek voltunk, nagyon sok anyuka még "háztartásbeli" volt. Ezt úgy jelölték az iskolában az osztálynaplóban, hogy foglalkozása HTB. Még nem voltak gépesítve a háztartások. Mosni kézzel kellett, jó esetben volt otthon jégszekrény. Meghatározott napokon jött a jeges, és mentek le az asszonyok egy nagy darab jégért. Fűtés cserépkályhában, szénnel, még én is mentem néha a szomszéd utcába egy szeneskannával tüzelőért. Tejeskannában hoztuk a kimért tejet, ünnep előtt sorban kellett állni a pékségnél a friss forró kenyérért, kalácsért. Élő csirke várta sorsa beteljesülését a kisládában, hogy Karácsony este friss rántott csirkét ehessünk. Édesanyánk hajnalban sütötte a beiglit, hogy mire felkelünk készen legyen. Délután apu sétálni vitt bennünket, mire hazaértünk megjött a Jézuska. A fa csúcsán egy olyan dísz volt, amin volt egy kis bemélyedés, mint egy szem. Erre mondták a szüleink, ez ott Jézus szeme, ott figyel bennünket, jól viselkedünk-e. Mindig voltak ajándékok a fa alatt, nem sok, de olyan aminek örültünk. Utána jött a finom vacsora, volt olyan időszak, amikor a nővéremmel és szüleinkkel majdnem eltüntettünk két egész rántott csirkét. Anyu szinte egész nap a konyhában, sütött-főzött-mosogatott. Apué volt a hálásabb feladat, ő játszott velünk vacsora után. Társasoztunk, közben fogyott szépen a diós-mákos beigli. Nem volt tévé, csak egy rádió, így együtt voltunk, egymással foglalkoztunk. Másnap ha volt hó szánkózni mentünk, kiéhezve, kipirultan estünk haza. Ha néha belegondolok megsajdul a szívem. Akkor még együtt voltak a családok, minden nehézség ellenére szép és boldog napokat étünk át. Nem tévére meredtünk, nem vonultunk el a számítógépünk elé, tudtunk beszélgetni, együtt nevetni, egymást szeretni. Nagyon hiányzik.

Amikor megsajdul a szíved

0
Posztolta: Sora77

2016 november 22 13:20

Címkék:

Néha, teljesen váratlan pillanatban sajdul meg a szíved. Ma káposztás tésztát főztem és paradicsom levest. Amikor kihoztam az üveges paradicsomot a kamrából, na akkor. Ezt nyár végén még a Mama főzte be, jó sűrű, finom igazi házi paradicsomból. Volt egy ismerőse attól vette mindig. Jövőre már nem lesz. Meg karácsonykor sem vár minket a kis feldíszített fa a mi házacskánkban, na és a finom töltött káposzta, diós-mákos beigli. Betölthetetlen űr támadt az életünkben, amit valahogy fel kell dolgozni. Még nem sikerült. Amikor kiérünk senki nem nyitja a kaput, nem tárja felénk mosolyogva ölelő karját. Nem neheztel, ha ebéd után elpilledve elvonulunk sziesztázni. Nemrég hazahoztam a plüss macikat kimosni, amiket tőlünk kapott, mert szerette ő is a macikat. Mi lesz velük? Kerüljenek vissza az ágyra? Itthon van bőven plüss, minden fogadalom ellenére időnként csak beköltözött egy-egy új darab. Most csapongok, mert nem tudok mit kezdeni magammal, még sok a feldolgozatlan érzelem. Majd az idő... úgy mondják. Talán. De akkor sem lesz már semmi a régi.

Azért voltak jóbarátok ...

0
Posztolta: Sora77

2016 november 17 09:57

Címkék:

Egy jó darabig vannak a jóbarátok, azután sokan már csak voltak ... Amíg összeköt benneteket valamilyen kapocs, érzelem, munka, érdeklődési kör vagy bármi, addig vannak. Ahogy a kapocs lazulni kezd, megkezdődik az eltávolodás. Ha valami betegség ér, és a saját oldaladról nem tudod olyan aktívan ápolni a kapcsolatotokat mint addig, a másik fél többnyire nem veszi a fáradtságot, hogy melléd álljon, és pótolja azt, amire te éppen nem vagy képes. Így szép lassan inkább kihátrál az életedből. Ez igaz a többire is, ha változnak az egyének körülményei - életmód váltás, munkahely váltás, érdeklődési kör változás, új ismerősök belépése az élettérbe. Szép lassan azt veszed észre, alig maradt valaki körületted. Ha hirtelen segítségre lenned szükséged jóformán nincs, akihez bizalommal fordulj, mert nem érzed azt, hogy számíthatsz még rájuk. Bizonyára vannak, akiknél ez a változás nem ilyen látványos, de ismerek olyan embereket is akik már szinte magukra maradtak. Ez nem túl szívderítő dolog...

Ínyenckedjünk!

0
Posztolta: Sora77

2016 október 30 20:37

Címkék:

Amióta felnőttem annyira, hogy étterembe járjak, mindig sokkal nagyobb érdeklődéssel néztem az érdekesebb, különlegesebb ételeket, mint a hagyományosakat. Elég sokáig nem volt itthon erre nagy lehetőség, de ha egy kiránduláskor elmentünk ebédelni, amíg mások a hagyományos sültet választották, addig én vaddisznósültet kértem. Amikor először tölthettem hosszabb időt Bécsben, boldogan kóstolgattam a kínai éttermek kínálatát, meg az igazi borjú bécsit. Ahogy itthon megnyílt egy kínai étterem megkóstoltam a Jázmin teát, édes-savanyú levest. Akkor ez még ritkaság számba ment, nem úgy mint manapság, hogy minden sarkon kínai gyorsbüfét találni. Később jött az ismerkedés az indiai, japán, francia konyhával. Ezek mindig különleges alkalmaknak számítottak, ezek az éttermek meglehetősen drágák voltak. Ha a pénztárcám megengedné számos helyre elmennék egy-egy különleges étterem kínálatát megkóstolni. Sajnos ez nekem sem megy, mint ahogy általában az emberek zömének sem... Egy étterem-szponzort szívesen fogadnék :DDDDDDDDD. Most nézem lelkesen a séf vetélkedőt, és legeltetem a szemem a különleges alapanyagokon, amikből én is szívesen ennék. Most egy kicsit már nem bírtam magammal. Néha kirúgunk a hámból a lányommal egy sushi vacsorára. Ma is ezt tettük, és előre kiválasztottam, mit fogok enni. Többször használták a főzőműsorban a quinoát, most ezzel kértem a sushi tekercset. Ez nem annyira jött be, picit nekem "fojtós" volt. Viszont végre rászántam magam, és rendeltem szentjakab kagylót, ezzel is sokat főztek mostanában. A kagylók királyának nevezik. Hát nem is véletlen, nagyon finom volt! Megérte az elkutyulást. Ezek azok az ételek, amiket nem kívánna naponta enni az ember, mégha tehetné is,  de néha bizony jól esik egy ilyen különleges finom falat. Ha tehetitek kalandra fel! Legyetek bátrak, kóstoljatok új ízeket, új ételeket!

Gyászoljunk feketében?

0
Posztolta: Sora77

2016 október 7 21:27

Címkék:

Úgy gondolom a gyász magánügy. Mindenkinek szíve joga eldönteni, magában akarja-e tartani fájdalmát, vagy megosztja-e a külvilággal. Tudom, hogy vannak elvárások, például faluhelyen többnyire megszólják az embert, ha nem tartja be a bevett szokásoknak megfelelő ideig a fekete ruha viselését. Egy nagyvárosban már ilyen szempontból más a helyzet, sokan csak egyszerűen szeretik a fekete színt, és ezért viselik. Így ezért nincsen "közvetítői" szerepe a külvilág felé. Ha úgy érzed, számodra a gyászruha viselése szükséges a veszteség megéléséhez, viseld. Bennem belül van a fájdalom, és ebben semmi jelentősége nincsen a külső megjelenésemnek, ruházatomnak. Ha valaki még aktívan dolgozik, nem hinném, hogy a kollégák szívesen látnák hosszú időn keresztül feketében. Szerintem számukra is lehangoló, akár saját veszteségüket felidéző lehet. Természetesen a temetésen gyászruhát viselnek a hozzátartozók, a távolabbi ismerősök is visszafogott, sötétebb ruházatban jönnek. Egyszer egy régi, viszonylag fiatalon elhunyt  barátom temetésén én is megbotránkoztam, mert az élettársának lánya - akinek a gyerekét saját unokájaként szerette -, piros nadrágban és drapp felsőrészben jött. Ez nálam is kiverte a biztosítékot, hiszen a temetésen az elhunytnak adjuk meg a tiszteletet.

Végül a kérdésre, hogy gyászoljunk-e feketében mindenkinek magának kell megadnia a választ.

Powered by Blogger.hu