praktikus nő http://praktikusno.blogger.hu hu Földrajz órán még azt tanultuk http://praktikusno.blogger.hu/2017/08/09/foldrajz-oran-meg-azt-tanultuk hogy Magyarország a mérsékelt éghajlati övben fekszik, amire jellemző a négy évszak. Még édesapám mesélt gyerekkoráról, hogy márciusban már sokszor rövidnadrágban fociztak. Sajnos már 38 éve nincs velünk, hihetetlen. De meséi megmaradtak bennem. A saját gyerekkoromból is van még emlékem a szép tavaszokról és az avarrugdosós őszről, a téli közös szánkózásokról, a nyári strandolásról. Akkor még alig parkolt néhány autó az utcán, a barátnőmmel, aki egy háznyira lakott a túloldalon, volt hogy az ablakainkból beszéltünk, mert hallhattuk egymást. Majd beindult a rohamos technikai fejlődés, és az emberek terelgetése a fogyasztói társadalomba. Ez nálunk a rendszerváltás után kezdődött meg igazán, amikor már csak a zsebünk szabott határt. Amíg korlátozottak voltak a lehetőségeink sóvárogtunk utána. Ma már itt a nagy lehetőség, vegyél újat, okosabbat. Ezzel együtt csökevényesednek az emberi kapcsolatok, ontjuk a szemetet, és szennyezzük a levegőt. Az ember saját ellensége lett, és a Földünké is. Aki teheti hajszolja a pénzt, hogy utána minél többet fogyaszthasson. És ezt mások kárára teszi, egyre több a leszakadó, elszegényedő ember, akiknél a fogyasztás a lét fenntartására korlátozódik. És azt mondják a titkok tudói, hogy a technikai fejlődés sokkal előbb jár, mint amit látunk, megvásárolhatunk. Csak szépen, lassan adagolják az újabb generációs termékeket, hogy minden szakaszról lehúzhassák a sápot. Ha meg már lankad az érdeklődés bevetik az újabbat. Közben itt elfelejthetjük a négy évszakot. Télen néha majd' megfagyunk, majd hirtelen meleg lesz, egy rövidke tavasz után kitör a nyár. Majd átmegy hőségbe, amit a szervetetünk nehezen bír, mert nem erre van beállítva. Majd az őszbe nyúló nyár után megint itt a zord tél. Nehéz átlátni, hogy egy hétköznapi ember mit is tehetne a változás ellen. Remélem és bízom benne, hogy a "nagyok" csak észbe kapnak, hogy ez így nem mehet tovább. Csak attól tartok már későn. Már ma is késésben vagyunk.

]]>
Wed, 09 Aug 2017 06:39:34 +0200 174836_46602
Életcél http://praktikusno.blogger.hu/2017/08/05/eletcel A téma nem a saját kútfejemből pattant ki. Van egy ember, Braskó Csaba, akinek hírleveleit már nagyon régóta olvasom. 2001. óta azon dolgozik, hogy segítsen az embereknek megvalósítani önmaguk erejéből az álmaikat. Próbál útmutatást adni ahhoz, hogy változtassunk szemléletünkön, saját javunkat szolgálva. Talán nem is volt olyan hírlevele, amiből néhány gondolatát ne tudtam volna hasznosítani. A Facebookon a Szemléletfejlesztés néven futó oldalán követhető. Mindenkinek, aki úgy érzi van még lehetősége és igénye változtatni az életén, új célokat szeretne magának kitűzni, csak ajánlani tudom. Megjelent vele egy interjú az NLCAFE oldalán legújabb könyve kapcsán, ebből kicsit megismerhetitek. Úgy gondolom soha sincs késő a változtatásokhoz.

A könyved műfajilag nehezen besorolható. Regénynek tanácsadó könyv, tanácsadó könyvnek meg regény. Te minek neveznéd?

– Egyszerűen csak könyvnek. Szerintem a címkézés egyébként is pont elég gondot jelent az életünkben. Ha a gyerek kiönti a levest, akkor rossz gyerek lesz, és máris felcímkéztük egy életre. Ha valaki kétszer nem mondott igazat, akkor máris hazug lesz, és ezzel egy életre felcímkéztük őt is. A világ változását felcímkézzük válságnak. Így nagyon nehéz élni. Már attól sokkal boldogabbak lehetnénk, ha abbahagynánk ezt a címkézést. Részben erről is szól a könyv, és abban hiszek, hogy aki a kezébe veszi, szerintem nem a címkékre kíváncsi, hanem azért teszi, mert szeretné jobban érezni magát, szeretne szórakozni, kikapcsolódni, gondolatokkal feltöltődni.

– Hogyan jött az életedbe az önsegítés, a szemléletfejlesztés gondolata?

– Óriási szükségem volt rá. A szüleim kapcsolata kész tragédia volt, így már gyerekkoromban belezuhantam a depresszióba. Húszéves koromra már túl voltam pár öngyilkossági kísérleten, akkoriban egy autóroncs jobban érezte magát nálam. És persze semmi sem segített, pedig kipróbáltam mindent. Sem a pszichológusok, sem a meditáció, semmi nem működött.

Ezért elég mélyen beleástam magam a témába, és elkeseredetten tapasztaltam, hogy bármerre is nézek, mindenhol csak azt sulykolják, hogy rossz vagyok, és meg kell változnom. Így csupán két választást láttam: vagy maradok depressziós, vagy kitalálok valamit, ami előreviszi az életemet. Ebből alakult ki a szemléletfejlesztés, és kiderült, hogy nemcsak nekem használ, hanem bárki másnak is.

– Mitől más a szemléletfejlesztés, mint a személyiségfejlesztés?

– Az egész azzal kezdődik, hogy mi a személyiség? Több mint száz különböző, gyakran egymásnak is ellentmondó meghatározást olvastam már róla, és ebből nekem úgy tűnik, ezt még a szakemberek sem tudják. Ezzel szemben a szemlélet, a nézőpont egy konkrét dolog. A személyiségfejlesztés művelői szerint azért hozunk hibás döntéseket, mert a személyiségünk „rossz”. De ha azt sem tudják pontosan meghatározni, hogy mi is a személyiség, akkor mit akarnak fejleszteni? Miből állapítják meg azt, hogy „rossz”? Honnan tudják megmondani, hogy mennyit fejlődött?
Ez az egész számomra roppant zavaros, pláne, ha belegondolok, vajon segít-e a problémáim megoldásában, ha a legelső, amivel szembesülök, az, hogy „rossz” a személyiségem? Akarok-e bízni valakiben, akinek nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok, de majd ő megmondja, hogy hogyan legyen jobb a személyiségem?
Ezzel szemben az, hogy miként szemlélem az adott döntésemet, könnyen változtatható. Egy új nézőpont könnyen megtanulható, és rögtön látom is, hogy mi volt az eredménye a szemléletváltásnak. El tudom dönteni, hogy akarok-e ebből többet, vagy sem, akarok-e ezen az úton haladni, vagy sem.

– A könyved egy fiú és egy lány folyamatos párbeszéde, amely megváltoztatja a lány életét, megnyitja útját a siker, a boldogság irányába. Hogyan kell úgy beszélni, hogy az a másik emberben ilyen eltökélt változtatási igényt indítson be?

„Nagyon nehéz úgy élni, hogy folyton felcímkézzük egymást”

 

– Jól értem, azt kérded, mi a titkom? Nem, nincsen titkom, és ami ennél is fontosabb: nem is lehet ilyet csinálni szerintem. Senkit nem lehet rávenni arra, amit nem akar. Azt vagy manipulációnak hívják, vagy erőszaknak. Szerintem érdemes tisztelni a másikat, és azzal mutathatjuk ki a tiszteletünket, hogy nem szólunk bele abba, hogy mit akar csinálni, hanem hiszünk benne, hogy azt ő pontosan el tudja dönteni. Ha felnőttnek tekintjük, nem dedósnak. Erről szól a beszélgetés is szerintem, hiszen két ember csak akkor tud hosszasan párbeszédet folytatni egymással, ha megvan ez a tisztelet, és olyasmiről beszélgetnek, ami érdekli őket. Ha odafigyelnek egymásra. Ha megértik egymást. Enélkül nincs beszélgetés. Ám ha ez megtörténik, akkor elkezdenek bízni egymásban. Ha elkezdtek bízni egymásban, akkor már el tudják hinni a másiknak azt, ha másképp látják ugyanazt a dolgot, és ekkor meg is oszthatják a szemléletüket. Én általában erre törekszem, a másik fél pedig eldönti, kipróbálja-e a döntéseinél azt az új nézőpontot, új szemléletet, aminek a birtokába jutott, vagy sem. A könyvben ezt persze leegyszerűsített formában mutatom be, de a folyamat lényegében minden alkalommal így zajlik. Azonban fontos látni, hogy nem a párbeszéd nyitja meg az utat a jobb élet felé. A már eleve meglévő szándék nyitja meg az utat a jobb élet felé, és ez az, ami egyáltalán létrehozza a párbeszédet is.

– Sokan keresik a siker, a boldogság, a kiegyensúlyozott élet titkát, sokan állítják, hogy ők tudják, mi az. Miért higgyünk neked?

– Nagy baj lenne, ha bárki is hinne nekem! A szemléletfejlesztés, amivel én foglalkozom, egyfajta gondolkodásfejlesztés. Pont arra igyekszem inspirálni az embereket, hogy gondolkodjanak, ne pedig higgyenek. Senki ne higgyen el semmit abból, amit leírok, amit mondok, hiszen én bármikor tévedhetek. Ezzel szemben bátorítok mindenkit, hogy gondolkozzon. Gondolja végig, amit megtudott, próbálja ki, kísérletezzen vele, tesztelje, és ítélje meg, milyen eredményt ért el. És azután se higgyen el nekem soha semmit.

„Nagyon nehéz úgy élni, hogy folyton felcímkézzük egymást”– Miért írtad meg ezt a könyvet?

– Nagyon mélyről indultam, és most olyan életet élek, amilyenről mindig is álmodtam. Azzal foglalkozom, amit szeretek. Olyan ügyfeleim vannak, akikkel folyamatosak a sikerélményeink. Ez nem hullott az ölembe, dolgoznom kellett érte. De nincs benne hókuszpókusz, csak olyan dolgokat csináltam, amit bárki más is meg tud tenni. Emiatt teljesen biztos vagyok abban, hogy a boldog, kiegyensúlyozott élet mindenki számára elérhető. Miközben írtam a könyvet, az járt a fejemben, hogy ezzel a saját ifjúkori énemhez akarok szólni, neki akartam megírni mindazt, amiről meggyőződésem, hogy megkímélte volna őt számtalan baklövéstől.

– Tervezel-e folytatást?

– Akik ismernek, tudják, hogy nem szeretem kétszer ugyanazt a dolgot csinálni. Úgyhogy amennyiben írok egy újabb könyvet, akkor az valamiben mindenképp különbözni fog ettől.

]]>
Sat, 05 Aug 2017 19:14:13 +0200 174836_46576
A citrom ereje http://praktikusno.blogger.hu/2017/08/04/a-citrom-ereje Ma délután már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni a 30 fokos lakásban. Ebéd után ettem fagyit, de csak mert hideg, egyáltalán nem esett jól, hogy olyan édes. Megy a ventillátor, előtte a jeges palack, de délután már besüt a nap a redőny résein és egyre melegebb van. Bekukkantottam a mélyhűtőbe: áfonya! Kivettem egy dobozzal, megkóstoltam, kiderült egyáltalán nem fagyott a közepe, vidáman lehet enni. Hideg, finom, tökéletes. Szép lassan beszemezgettem. Mire elfogyott teljesen lila lett a kezem. Sebaj, van a konyhában egy kissé fonnyadt citrom. Felvágtam, bevittem a fürdőszobába. Jó alaposan átdörzsöltem a kezem, szépen le is jött róla. Közben ránéztem a mosógépre, egy kis barna csík volt a tető szélén. No gyere citrom, vettem egy kicsi körömkefét, rácsöpögtettem, átkeféltem, eltűnt. Szuper! Nézzünk körbe, ha már itt van a kezem ügyében. Egy vizes mosogatószivacs dörzsis oldala is kapott belőle, jöttek a vízköves csempék. Addig dörzsöltem - nem kellett hozzá nagy erő - amíg azt éreztem simán siklik rajta a szivacs. Leöblítettem, szárazra töröltem, most ragyog a próba területen. Annyi energia azért nem volt bennem, hogy nagytakarításnak fogjak :D  Beugrott egy talán mosogatószer felirat: a citrom erejével. Mennyi lehet benne? Sok biztosan nem. Ha meg magában ilyen szépen működik a citrom, minek hozzá a tisztítószer? Nem büdös, nem vegyszeres. Tudom nem én találtam fel a spanyolviaszt, de sokszor az embernek nem is jut eszébe egy ilyen egyszerű és nagyszerű megoldás, automatikusan a tisztítószeres flakon felé nyúl. Na igyekszem most már jobban odafigyelni...

]]>
Fri, 04 Aug 2017 18:59:58 +0200 174836_46569
Szelfizünk http://praktikusno.blogger.hu/2017/07/31/szelfizunk Kezdeném az őskorban :) Nagyon örültem, amikor megvettem életem első fényképezőgépét. Könnyű volt kezelni, az időjárásnak megfelelő piktogramra kellett állítani - nap, felhő... -, belőni a távolságot, és azt is beállítani. Jó kis ff képek készültek. Később színes filmre, bolgár tengerparti nyaralás, ma is megvannak a képek. Amikor már megfizethető lett a digitális fényképezőgép megleptem magam egy 2 megapixelessel, az volt akkor a csúcs. Jó kis Canon gép volt, abban az időben fotóztam talán a legtöbbet. Több segítő közösségi oldal alakult, ahol rengeteg jótanácsot kaptam. Egy neves fotóssal is megismerkedtem, ő is sokat segített. Itt még némi sikert is elértem, a Macskamánia újság fotópályázatán nyertem egy különdíjat. Veszprémben meghirdettek egy fotós versenyt kifejezetten nőknek. Ott beválogatták a képemet a kiállításra. Azért ebben az időszakban még nem volt olyan nagy a konkurrencia és a technika sem, mint manapság. Ma egy jobb telefon többet tud, mint a mostani kis gépem. Ezért is talán ma már sokkal kevesebb időt és figyelmet fordítok a fotózásra. És itt térnék rá a szelfizésre, amivel nagyon korlátozottan tudtam megbarátkozni. Sokkal inkább magukat tolják előtérbe a szelfizők, kevésbé fontos a háttér, a hely ahol járnak. Tisztelet a kivételnek. A lényeg, hogy ő is ott legyen a képen mint főszereplő. Nem is szólva a nyelvnyújtogatós, bulizós képekről, amik bizonyára tetszenek a haveroknak. Hát nekem nem. Bennem olyan visszás érzetet keltenek, magamutogatók, és még persze ki is kerülnek a nyilvánosság elé, hogy "na látjátok?" Teljesen mindegy, hogy közismert személy vagy magánember teszi, számomra egyformán nem tetsző. Vagy lehet, hogy csak öregszem???

]]>
Mon, 31 Jul 2017 20:11:47 +0200 174836_46520
Eredeti - replika - noname http://praktikusno.blogger.hu/2017/07/23/eedeti-replika-noname Mostanában, böngészve a külföldi árukínáló portálokat, egyre többet motoszkál bennem ez a kérdés. Eredeti márkás termékeket kevesen tudnak megvásárolni. Még sportcipőből inkább megvesszük, ha lehet, mert tartós és jó minőségű. De már mondjuk egy pólót megvenni 20-35 e forintért luxusnak számít. Direkt megnéztem az igazi női táskákat egy weboldalon, a legdrágább - és nem is vadiúj, hanem használtként hirdetett - nem elírás, több mint 95 millió forint! Nílusi krokodilbőr, némi fehérarannyal és gyémánttal kirakva a csat és környéke. Nem tetszik a lilás színe így inkább most kihagyom... Replikákat tilos árulni, így ezeket trükközve teszik ki. A kicsi kínaik megtalálják a módját. Cipő, táska, póló, órák, hasonlítanak az eredetihez, de kisebb részletekben eltérnek, még így is hamisításnak minősül amit tesznek. Replika vásárló és rajongó van bőven. Sok terméket szeretnek és dícsérnek a vásárlók, vannak kevésbé sikeresek, a cipők méretezése és minősége sok kivánnivalót hagy maga után. Ha körülnézünk megtaláljuk a replikák márkajelzés nélküli testvéreit. Sokkal olcsóbban. Miért is jó az nekünk, ha ott van rajta egy márkajelzés? Ettől többnek, menőbbnek érezzük magunkat? Mások gondolatvilágába nem látok bele. Aki ismeri és netán hordja az eredetit, úgyis meglátja, hogy nem igazi. Aki hasonló szinten él, lehet, hogy irígykedni fog, ő miért nem tud ilyet szerezni. Nem tagadom, én is kipróbáltam, konkrétan egy táskánál meg is bántam, ugyan olyan gyorsan elszakadt a füle, mint a hasonló régebben vett noname darabé. Ezután úgy döntöttem, veszek inkább még olcsóbbat márkajelzés nélkül, amit könnyű szívvel dobok ki, ha tönkremegy...

]]>
Sun, 23 Jul 2017 16:35:05 +0200 174836_46352
Én megszívtam! Gázkészülékek füstcső cseréje http://praktikusno.blogger.hu/2017/06/19/en-megszivtam-gazkeszulekek-fustcso-csereje Az egészet a 2015. évi CCXI. törvény a kéményseprő-ipari tevékenységről indította el.

Ennek köszönhetően a kémények ellenőrzésekor kaptunk egy figyelmeztetést a kéményseprőtől, hogy hiányzik a füstcsövekről a tisztító nyílás. Emiatt gyakorlatilag az összes csövet cseréltetni kell, és minden készüléknél kell egy tisztító nyílással ellátott elemnek lennie. Magánvéleményként ő is elismerte nem tudja minek, mert ők nem használják tisztításra, és gyakorlatilag mi sem. Ha tiszta csöveket szeretnénk nyáron szétkapjuk és kimossuk. Nos a figyelmfelhívást a nyomtatványon rögzítették és 30 napot kaptunk rá.  A kéményseprő felmérte a csöveket és végzett egy durva kalkulációt, hogy kb. 250 e Ft lesz az egész. Ettől sokkot kaptam, mert éppen nem volt a mellényzsebembem, és annyira lefagytam, hogy el sem kezdtem utána járni. Hiba volt! 3 hónap múlva a Katasztrófavédelem küldött egy hivatalos felszólítást a munka elvégzésére, bírság kiszabás terhe mellett. Ekkor kaptam a második sokkot. Muszáj megoldani, bármilyen drága. Keresgélni kezdtem a neten, találtam egy szimpatikus kivitelezőt. Fölvettem vele a kapcsolatot. Kérte küldjek át fotókat az összes készülékről, csövekről, és küld kalkulációt. Átküldtem, meg is érkezett a válasz: a csere költsége 105 e Ft. Hát ez jóval kevesebb, mint amivel ijesztgettek! El is készült a csere, a bépített tisztító nyílásokkal együtt. No de a Katasztrófavédelemnek igazolás kell a FŐKÉTÜSZ-től, hogy minden rendben van. Ehhez kijönnek ellenőrizni, és fizethetek nekik újabb  15 e Ft-ot. De nem fogadták be a kivitelező papírjait, kérnek mindkét kéményre hő- és áramlástechnikai mérést! Ez újabb kiadás! A napokban elkészül, csak remélni tudom, hogy utána már sínen lesz minden. Fő az optimizmus!
Az egész ügy konzekvenciái: a csövek cseréje nem volt haszontalan. A régiek csak "összeeresztett" csövek voltak, bizony több helyen szétnyílt a csatlakozásoknál. Az újak hegesztettek, ezáltal biztonságosak. Ezzel együtt a tisztító nyílásoknak továbbra sem látom értelmét... Továbbá: ha valaki meg akarja úszni ezt a kálváriát, a felszólítás előtt végeztesse el a munkát, így jár a lekolcsóbban is. Sok kerületben még nem nem történt eddig meg a hivatalos felszólítás. Ha már megkapta, végeztesse el, hogy elkerülje azt, hogy a Katasztrófavédelem felé továbbítsák az ügyet, mert így már sokba fog kerülni a hivatali díjak miatt.
Röviden ennyi, azt remélem nem hagytam ki semmi lényegest. Adjátok tovább az infót, aki teheti előzze meg saját kálváriáját.

]]>
Mon, 19 Jun 2017 22:56:39 +0200 174836_46240
A házi baracklekvár gyönyörűsége http://praktikusno.blogger.hu/2017/05/26/a-hazi-baracklekvar-gyonyorusege Egyik nap gulyáslevest főztem és palacsintát sütöttem utána. Igazi finom, saját főzésű sárgabarack lekvárral. Megkóstoltam magában is, valami különlegesen finom zamata van, tavaly nagyon jóízű sárgabarackot kaptam a piacon. Szinte minden évben készül, nagyon ritkán marad el, csak ha nagyon rossz a termés és nincs jóízű barack. Jó, ez igazából dzsem, mert nem túl sűrű, de csak cukorral van felfőzve, nincs benne mű-zselésítő anyag. Gyermekkorom minden nyarát Hűvösvölgyben töltöttük, keresztanyám kertes házában. A nővéremmel és édesanyámmal egész nyárra odaköltöztünk. Akkor még a legtöbb anyuka otthon volt. Számára a nyár is leginkább munkával telt, nem voltak még háztartási gépek. Kézzel mosni, habot kézzel verni finom málnahabnak, és minden nap frisset főzni, szép egész napos elfoglaltság volt. És ott volt a kert, sok gyümölcsfával. Hatalmas szemű ropogós cseresznye kezdte a szezont. Akkor még elég kicsik voltunk, így nekünk csak az élvezet jutott, kis faágról eszegetni az édes szemeket, fülbevalót akasztani belőle. Anyu meg tette el a sok üveg befőttet. Volt még többféle gyümölcs, de a következő nagy öröm az igazi nagyszemű, lédús kajszibarack érése volt. Már önmagában enni is gyönyörűség. Anyu meg készíthette a rengeteg gombócot, bizony sokat megettünk belőle egy ebédre. És elkezdődött a lekvárfőzés is. Ez megint csak rámaradt. Rengeteg üveggel készült, következő szezonra már jól besűrüsödött, mert akkor még hólyagpapír került a tetejére. A jó sűrű lekvár meg nagyon jó volt bukta sütéshez. A lekvárfőzés "mellékterméke" a rengeteg sárgabarckmag lett, amit amikor megszáradt tégladarabbal törtünk meg és ettük bőven. Még nem kérdeztem utána kedvenc piaci árusomnál, idén milyen termés várható, de nagyon remélem, hogy most is sok üveg lekvárral vághatunk neki a télnek.

]]>
Fri, 26 May 2017 20:50:57 +0200 174836_45851
Ez az a ház http://praktikusno.blogger.hu/2017/04/25/ez-az-a-haz Van egy nagyon régi Koncz Zsuzsa szám, ez az a ház, ahol semmi sem változik - szól a refrénje. A mi házunkra már régóta sajnos nem igaz. 12 éves voltam, amikor az egyszobás társbérletből ideköltöztünk, ebbe a házba, ebbe a lakásba. A társbérlet után egy önálló lakás, külön szoba a szülőknek, külön nekünk lányoknak, maga volt a csoda. Az ablakok az utcára néznek, abban az időben alig parkolt néhány autó az utcán. A kilátás fantasztikus volt, láttuk a Gellérthegy oldalát, a Citadellát, a Szabadság szobrot. Augusztus 20.-án az ablakba könyökölve néztük a tüzijátékot, látni lehetett a Citadella oldalán lecsorgó görögtüzet. A házban békés polgári élet volt, a lakók ismerték és köszöntötték egymást. Telt az idő. A szemközti házakat felújították, emeletráépítést csináltak, szép lassan eltűnt a szemünk elől a hegyoldal. Az egyik ház teteje fölött még éppen látszik a szobor teteje. Lassan elmentek a házból az idős lakók. Eleinte még "rendes" új családok költöztek be, az utóbbi években inkább befektetési céllal veszik meg a megürült lakásokat. A hajdani békés ház mára teljesen átalakult. Egyik emeleten hostel működik, nem látszik, hogy az lenne, ki tudja mennyire legális a működése. Több lakásban bérlők laknak, hol zajosabbak, hol csendesebbek váltják egymást. Van ahonnan napi rendszerességgel nagy zsák üres üveg kerül a kuka mellé, és a folyosón ha kint vannak füves cigi szaga terjed. Nyilván a tulaj megtiltotta a dohányzást a lakásban. Lassan minden ajtóra, ablakra rács kerül, az emberek saját börtönükbe húzódnak vissza. Nagyon lehangoló. Ház ez az a ház, ahol már semmi sem a régi...

]]>
Tue, 25 Apr 2017 16:58:04 +0200 174836_45747
Ki fog minket segíteni idős korunkban? http://praktikusno.blogger.hu/2017/04/05/ki-fog-minket-segiteni-idos-korunkban Ez a kérdés merült föl bennem a napokban. Idős édesanyám - szerencsére nem túl régóta- már némi segítségre szorul a mindennapokban. Mivel másfél éve elmentem nyugdíjba - megszűnt a cégemnél a munkaköröm, de szerencsére éppen megvolt a 40 év munkaviszonyom - itthon vagyok vele, és segítem, amiben szükséges. Szóval már én sem vagyok fiatal - bármennyire is nehéz ezt elfogadni, amikor csak a tested öregszik, lélekben egyáltalán nem érzed magad öregebbnek. Sajnos lassanként nekünk is egyre több egészségi problémánk lehet, csökken a fizikai állóképességünk. Tetszik - nem tetszik, ez tény, tudomásul kell venni. Az évek múlásával ez csak egyre rosszabb lesz. Amíg az ember képes ellátni önmagát, addig nincs is nagyobb probléma, tudomásul veszi korlátait és ennek tudatában él. Mindemellett számtalan apró örömet találva kell optimistán élni, egyre nagyobb becsülete van a nap szépségeinek. Sokkal jobban megéli az ember az örömöket, mint amikor még számtalan idő áll előtte, és hagyja a napokat maga mellett elmenni. De hiába, sajnos az idő múlásával elérheted azt az állapotot, amikor már te is segítségre szorulsz. Hála az új nyugdíjrendszernek a gyereked még bőven dolgozni fog ekkor. Milyen lehetőségeid lesznek? Ha csak kisebb segítségre van szükséged, még szóba jöhet a szociális ellátás, napközbeni néhány órás gondozói segítség. Ez még meg is fizethető. Ha már rosszabb és kilátástalanabb a helyzet kezdhetsz gondolkodni az idősek otthonán. Ha jobbat akarsz magadnak, jól teszed ha kellő időben már elkezdesz spórolni, hogy egy viszonylag emberséges feltételeket nyújtó helyre tudj bejutni. Remélhetőleg létezik majd ilyen lehetőség. Ha nem, marad a várólistás, csak a nyugdíjad fejében nyútott ellátás, aminél már sok jóra ne számíts... egyre lelombozóbbak a lehetőségek. Ha meg valaki eléri a teljes kiszolgáltatottság állapotát vagy tudja fizetni a családja támogatásávál az otthoni gondozást, vagy bekerül egy szépen elnevezett rehabilitációs osztályra, amitől mentsen meg mindenkit a sorsa. Nem nagyon hallani sok jót erről az ellátásról... emberhiány, egy bentfekvőre alig jut idő, szóval ezt nem kívánom senkinek. Nos ma nem voltam túl vidám, de az embernek minden korban szembe kell nézni a jövőjével... Élvezzétek minden napotokat, akárhány évesek is vagytok, és lehetőségeitekhez mérten legyetek előrelátóak.

]]>
Wed, 05 Apr 2017 14:43:30 +0200 174836_45668
Imádom az új papírpénzeket! http://praktikusno.blogger.hu/2017/03/31/imadom-az-uj-papirpenzeket Amikor megjelent először az új tízezres, eléggé fanyalogtam tőle, túl harsánynak találtam. Aután jött a húszezres... na elmegy, legyen belőle jó sok! Most meg előkerültek a kétezres, ötezres új bankjegyek. A boltban boldogan tukmálták rám visszaadáskor, úgy utálom! felkiáltással. Összegyűlt belőlük néhány, és amikor együtt van a kollekció rájöttem, én sem könnyen fogom megszeretni és megszokni őket. Viszont a tízezres a kedvencemmé vált, rögtön felismerem! A többiekkel még gondban vagyok... más a színük, mégis annyira összeolvadnak, többször meg kell néznem melyik-melyik. Jó én sem vagyok már mai csirke, de a tőlem idősebbek még nagyobb bajban vannak, próbált egy bácsi fölváltani egy húszezrest, de bizony csak kétezer volt a kezében... Szóval nem igazán értem a koncepciót, az eddig egyértelműen megkülönböztethető színeket miért kellett ilyen módon lecserélni. Vásárláskor se a vevő, se az eladó nem örül neki, No idővel majd csak megszokjuk, mint sokminden mást, aminek nem örülünk, de nem tudunk tenni ellene...

]]>
Fri, 31 Mar 2017 18:06:29 +0200 174836_45645