praktikus nő http://praktikusno.blogger.hu hu Amerikai konyha - Szeretitek? Szeretnétek? http://praktikusno.blogger.hu/2017/12/06/amerikai-konyha-szeretitek-szeretnetek Amikor csak úgy nézegetem az új építésű eladó lakásokat, szinte mindegyik amerikai konyhás. Belépsz jó esetben egy apró előszobába, ahol leteszed a kabátod, cipődet. Utána rögtön a nappali szobában találod magad, aminek az egyik fele a berendezési terv szerint kanapés, kisasztalos, tévés. A másik felében étkezőasztal székkekel, amellett pedig az amerikai konyha. Annyiban válik el a szoba többi részétől, hogy a padló burkolata röviden leeegyszerüsítve kőből van, hogy könnyen tisztítható legyen. De végülis egy légtérben van az egész. Szerencsére én egy több mint 100 éve épült nagy házban lakom, ahol a klasszikus lakásbeosztás van. Belépsz egy normális méretű előszobába, onnan nyílik a konyha, a kamra, a mellékhelyiségek és a szobák. Ha főzök becsukom a koyhaajtót és ki tudom nyitni az ablakot a belső folyosóra. Még így is beszivárog az illat a lakás többi helyiségébe is. Itt tudunk enni is. Ha ebéd után nem szeretnék rögtön nekiállni a rendrakásnak becsukom az ajtót és annyi. Igaz nincs is mosogatógépünk, de igyekszem minden edényen elvégezni a fekete-mosogatást rögtön, így utána már nem olyan nagy munka. Ahogy láttam néhány mosogatógépet annak is szüksége volt erre, mert a rászáradt ételt nem mindig tudta lemosni... Most képzeljük el ezt egy amerikai konyhában. Készül az étel, a pirított hagymaszag, a sercegő olaj vagy a fővő káposzta illata bejár mindent, nem hiszem, hogy létezik olyan erős szagelszívó, ami ezekkel megbirkózik. Na meg annak is van hangja. Ha főzés közben a család éppen tévét nézne, vagy játszana az étkezőasztalnál, ezt mind élvezheti. Ha már túl vagy a főzésen és az étkezésen, vagy összekapod magad és tökéletes rendet csinálsz mindenhol, vagy jövet-menet nézegetheted a rendetlen konyhát. Így én inkább azt mondom, kössz, nem kellene.

 

 

]]>
Wed, 06 Dec 2017 14:14:46 +0100 174836_47468
Nézd a gázszámláidat, decembertől többet fizetsz! http://praktikusno.blogger.hu/2017/11/15/nezd-a-gazszamlaidat-decembertol-tobbet-fizetsz Ha még valaki nem kapta meg vagy nem nézte meg, nem lesz boldog. Decembertől magasabb számlát kaptunk. Trükkösen, mert a gáz árát nem emelték. Egyszerű de igen randa a megoldás. Eddig 3486 MJ fűtőérték határig a kedvezményes, I.árkategóri szerinti díjat fizettük. Efölött a magasabb, II.árkategória szerint számláztak. Decembertől szépen lecsökkentették a kedvezményes határt 737 MJ-ra, így értelemszerűen több kerül a drágább sávba. Nálam ez konkrétan havi plusz 1250 Ft-t jelent. Köszi szépen Nemzeti Közművek Földgázszolgáltató Zrt! Boldog Karácsonyt nektek is!

]]>
Wed, 15 Nov 2017 16:02:42 +0100 174836_47322
Kérem vissza a Hajdú Energomatot! http://praktikusno.blogger.hu/2017/11/05/kerem-vissza-a-hajdu-energomatot 25 évet szolgált nálunk, teljes megelégedettségünkre. Sajnos meg kellett válnunk tőle, mert már elég sok hibája volt, bár még működött. Kicseréltük egy szép új, elegáns és okos Indesitre. Eleinte minden rendben volt, bár hiányoltam róla a rövid centrifugálás programot, amit szerettem az Energomatnál. Na de megszoktuk egymást, jó stabilan áll, nem ugrál el mint elődje. Eltelt kb. 3 év és ahogy felnyitottam az ajtaját furcsa homokcsikorgás hangot hallatott. Azt hittem piszok került rá, próbáltam a nehezen hozzáférhető részen tisztogatni. A hang nem szűnt meg. Rövidesen fény derült a titokra: elkezdett a tető rozsdásodni. Felpuffadt a zománc, megjelent alatta  rozsda. Most már az oldalára is átterjedt. Szó se róla, mikor megvettük az eladó 8-10 évet adott neki... de egy szuper masinát a rozsda kezdjen ki ilyen fiatalon? Ez felháborító. Ezután nem sokkal beszélgettem egy nővel, kitárgyaltuk a mai háztartási cikkeket. És ő kimondta a frankót: azért vonták ki a forgalomból kedvenc mosógépem, mert túl jó volt. Alig kellett hozzányúlnia szerelőnek. És ez a fogyasztói társadalomnak nem kedvező! Emlékszem gyerekkoromból az egész életre szóló masszív szovjet termékekre, amit megmosolyogtunk. Most már nem... Ránk kényszerítik a termékcserét, mert úgy készülnek az újak, hogy ne legyenek túl hosszú életűek. Ilyen remek a fogyasztó társadalom! Én nem ilyen lovat akartam ...

]]>
Sun, 05 Nov 2017 20:17:47 +0100 174836_47250
Évák http://praktikusno.blogger.hu/2017/11/02/evak Volt egy férfi, akinek az életében Évák követték egymást. Majdnem. Még egyetemista korában megismerkedett Évával, akit később feleségül vett. Született két szép lányuk. Nagyon jó apa volt, vitte reggel őket óvodába, iskolába, délután úszóedzésre. Mindent megtett értük. A feleségével kezdett romlani a kapcsolatuk. Ekkor kezdett új munkahelyén, ahol éppen fölállt  egy csapat egy új munkára, ő lett a vezetőjük. És nemsokára belépett a csoportba Szilvi, egy fiatal, független lány. Szinte  első perctől kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük, ami néhány hónap elteltével szerelemmé mélyült. Próbáltak ellene küzdeni, de alulmaradtak. Amennyi időt lehetett együtt töltöttek, és egyre inkább úgy érezték, a másik az igazi. A férfi egy este leült Évával megbeszélni az érzéseit. És győzött a feleség, a gyerekekkel érvelt, és ez megingatta. Ezután elmondta Szilvinek, hogy ártatlan és védtelen gyerekeivel szemben nem érzi becsületesnek magát, ha otthagyja őket. Együtt sírtak De az érzéseik nem változtak meg egymás iránt, nem búcsúzhattak el. Teltek az évek, és Szilvi úgy érezte, szeretne családot, gyereket, ezért lazított a kapcsolatukon. Keresni kezdte azt az embert, aki mellett ezeket megtalálja. Végül belátta, el kell engednie a férfit, másképp nem fog sikerülni. A férfi nem sokkal  később találkozott Második Évával. Nem volt egyszerű kapcsolat, hiszen mindketten házasok voltak. Idővel viszont a férfi mégis elhagyta a feleségét, a gyerekei már nagyobbak voltak, és elváltak. Összeköltözött Második Évával, aki szintén otthagyta férjét, bár még házasságban éltek. Kapcsolatukat azonban végig kísérte Második Éva féltékenysége Szilvi emlékére. Ez annyira rányomta a bélyegét a mindennapokra, hogy végül nem maradtak együtt. És ekkor jött Harmadik Éva. Ő is független nő volt, felnőtt gyerekkel, nem volt akadálya a kapcsolatuknak. Harmadik Évának közben unokája is született, a férfi úgy szerette mintha sajátja is lenne. Mivel Harmadik Éva nem volt olyan fétékeny, mint a Második, a férfi néha fölhívta Szilvit, elbeszélgettek, melyikükkel mi van. Ekkor már Szilvi is férjnél volt, gyermeke is született. Egyszercsak Szilvit kórházból hívta, nagyon beteg lett. Szilvi rohant  be látogatni hozzá, a férfi alig hitt a szemének, hogy ott van. Később mikor hazaengedték már kicsit jobban lett. Egyszer Szilvi telefonhívást kapott Harmadik Évától. A férfi elment... A temetésén ott volt a három Éva és Szilvi is, ő sírt a legjobban. Azóta is őrzi az emlékét a szívében.

]]>
Thu, 02 Nov 2017 22:58:54 +0100 174836_47209
Vásárlás a neten? Soha többet Extreme Digital! http://praktikusno.blogger.hu/2017/10/30/vasarlas-a-neten-soha-tobbet-extreme-digital Elérkezett az ideje, hogy lecseréljük a fagyasztószekrényt. Még működött a régi, de erősen tinédzser korban járt, nem akartuk kivárni, hogy szegény kidőljön. Egy péntek este nekiálltunk a projektnek. Én elkezdtem nézelődni, a lányom meg már küldte át a megfelelő méretű fagyasztók adatait. Na igen, neki ez már a kisujjában van, direkt rákereséssel pillanatok alatt megtalálta... Megnéztem a javaslatait és máris meglett a megfelelő darab. Ár alapján az Extreme Digital ajánlata volt a legkedvezőbb. Elküldtem a megrendelést, rövidesen jött a visszajelzés, hogy a termék nincs raktáron, amint beérkezik értesítenek. Ez teljesen logikus volt, minek tartanának egy fagyasztót. Hétfőn meg is érkezett az email, hogy a termék a raktárban. Ezután jött a következő levél, melyben megkérdezték, mikorra kérem a kiszállítást. Az első felajánlott időpont szerda volt, hurrá, ki is választottam. Kedden teljes felfordulást csináltunk, kirámoltuk a kamrát - oda került az új is -, a régit begyömöszöltük a konyhába, alig lehetett ott megmozdulni. Izgatottan vártam a szerdát. Eljött, de a fagyasztó nem. Délután ránéztem a rendelésre, állapota: kiszállításra vár... Mi van??? Felhívtam az ügyfélszolgálatot délután, és tőlük tudtam meg, hogy is megy az egész. A szállítási időpont felajánlása egy nagy kamu volt. Amikor odakerül a sor átadják egy futárcégnek, ami majd kihozza. Elkezdtem nézni a rendelést, nem történt semmi. Csütörtökön jött egy új email, hogy a nap folyamán adják át a futárcégnek. Ez kb. este történt meg. De nem ám, hogy átadják, és azok másnap hozzák. Á dehogy! Ők is őrizgetik egy kicsit, és majd értesítenek, ha hozzák. Pénteken végre látszott, hogy megkapták. És estére a rendelés állapota azt mutatta, hétfőn szállítják ki. Na végre. Hétfő reggel ránézek - a helyzet újból változott: kiszállítás kedden... Közben már beszéltem sok ügyfélszolgálatossal, kedvesek, segítőkészek voltak, tőlük tudtam végül meg a rendelés teljesítésének menetét. De ők is csak azt látták amit én, érdemben segíteni nem tudtak. Eljött a kedd és megszólalt a telefonom: hívott a kiszállító, hogy ma jön, még elég jól behatárolta az érkezésük idejét is. Így végre nálunk landolt a mélyhűtő. Hogy ennyi idő alatt mennyit szidtam a rendszerüket azt a fantáziátokra bízom...

]]>
Mon, 30 Oct 2017 19:43:33 +0100 174836_47179
A "nyugdíj" szó http://praktikusno.blogger.hu/2017/10/04/a-nyugdij-szo Amíg nagyon fiatal az ember, addig ez olyan távoli dolog számára, hogy nem is foglalkozik vele. Akik már nyugdíjasok öregek számukra, függetlenül attól, hány évesek. Nagyjából talán eddig jutnak el. Ha már kijárták az iskoláikat és dolgozni kezdtek, még mindig nagyon messze van, pláne manapság. Ha előrelátóak megfogadják a jótanácsot, hogy nem árt idejében elkezdeni a magukról való gondoskodást ha megtehetik, mert azt ma még csak jóslatokban látni, mi lesz a mai fiatal generáció sorsa, mire eléri a nyugdíjkorhatárt. Ebben a korukban már a családtagok lassan nyugdíjba kerülnek, "hála" a fokozatos korhatár emelésnek és a nők 40 éves kedvezményének. Mi még találtunk rögtön munkát, válogathattunk is, hová menjünk dolgozni. Amikor már  dolgoztam, jó volt, hogy a gyerekem születésekor édesanyám be tudott segíteni. Ő még a régi rend szerint lett nyugdíjas, bár néhány évet ráhúzott, mert akkor szükségünk volt több pénzre. Ha viszont magát a szót ízlelgeted, az olyan végleges érzést kelt. A nyugdíjas egy ellátásban részesülő, egyre öregebb ember. Ahonnan már "nincsen visszaút", egyre idősebb, rozzantabb leszel. Ezt kell magadban első körben feldolgozni, elfogadni. Nem könnyű. De jobb, ha gyorsan megteszed és átértékeled az életed. El kell jutni odáig, hogy élvezd a napjaidat, hozd ki belőle a legtöbbet, amíg lehet. Ne gyárts magadnak problémákat, negatív godolatokat. Nyilván vannak rosszabb napok, - pl. egy konkrét egészségügyi probléma, - amik nem éppen pozitív érzéssel töltenek el. Be kell őket fogadni és némi türelemmel kiböjtölni, amíg elmúlik. Nem szabad átadni magad a kétségbeesésnek. Látni szerencsére aktív idő embereket, sportolnak, táncolnak. Sokan csendben magukban kinevetik őket, mit akarnak már ezek a vénemberek. És ez milyen butaság. Az évek, a ráncok száma egy dolog, de sokkal fontosabb, hogy belül mit érzel.

]]>
Wed, 04 Oct 2017 21:40:27 +0200 174836_46579
Ne a kifogásokat keresd http://praktikusno.blogger.hu/2017/10/02/ne-a-kifogasokat-keresd Azt gondolom sokan vagyunk úgy, hogy valamit meg kellene csinálnunk, de csak húzzuk az időt. Kissé patópálosan úgy gondoljuk, hogy ráérünk még. Ha rákérdeznek remek kifogásokat tudunk előhúzni, miért is nem végeztünk a dologgal. Viszont ha őszinték akarunk lenni legalább önmagunkkal, előkerül az igazság. Egyszerűen semmi kedvünk megcsinálni, amíg nem muszáj. Hátha nem is kell... Inkább megnézek egy filmet ami örömet okoz. Meg különben is, biztos, hogy most van itt az ideje? Elfér még az a kupac vasalnivaló, ahogy eddig is. Ha kell valami belőle kihalászom és kész. Miért kellene máris bezacskózni a nyári holmikat, olyan szépen süt még a nap! Jó, poros a bútor, de ha letörlöm két nap múlva ugyanígy fog kinézni. Tehát nem ráér akkor? Azt hiszem ilyen listát bárki pillanatok alatt össze tud rakni. És mégis, ha összekapom magam és megcsinálom  egy-két elmaradásomat, utána olyan jó érzés tölt el. Milyen jól néz ki a szoba! Hogy ragyog a csempe a konyhában! És ilyenkor örülök, hogy túl tudtam lépni magamon. Hajrá! :)

]]>
Mon, 02 Oct 2017 20:01:29 +0200 174836_46789
Ecettel mosok http://praktikusno.blogger.hu/2017/09/05/ecettel-mosok Sok ötletet olvas az ember, mit és hogyan csináljon, hogy környezettudatosabb legyen, meg egészségesebb, és még sorolhatnám. Ezek jó részét elolvasom ha látok benne fantáziát. Utána többnyire el is felejtem, mert nem igazán tartom őket érdemlegesnek. Legutóbb az ecet mint a mosás hasznos segítője került a szemem elé. Eszembe jutott, hogy ifjú koromban, mikor még nem volt túlkínálat mosószerekből, a színét engedő ruhákat ecetes vízben öblítettük ki. Elolvastam a cikket, közben persze gonoszkodva mosolyogtam magamban. Az a lényege, hogy tegyünk a mosnivaló közé egy fél csésze ecetet. Itt akadtam el rosszindulatúan. Nincsen fél csészém. Csak egész. Ha beleöntöm az ecetet és beteszem a ruhák közé, nem fog összetörni a mosás végére? Na itt befejeztem a kajánkodást, és végig gondoltam, hogyan csináljam. Az ecetet - egy jó fél decit - beleöntöttem a mosópor tartályába, a mosószert pedig a dobra öntöttem. Öblítőszert  nem adtam a mosáshoz. Mikor készen lett, minden ígéretet betartva szedthettem ki a ruhákat. Nem volt rajtuk mosószernyom, kellemes tiszta illat érződött, és a műszálas holmik nem lettek sztatikusak. Több mosás után kezd eltűnni a mosógép gumijáról a gusztustalan barna lerakódás, amit az öblítőszer okoz. Már mindenféle ruhával próbáltam, fehérnemű, törölköző, sötét ruhák, műszálas holmik. Mindegyik szép lett, a mosógépnek sincs kellemetlen szaga, amit néha éreztem egy nagyobb mosás után, nem győztem hagyni szellőzni. Szóval levonva a tanulságot csak ajánlani tudom, használjatok ecetet a mosáshoz. Persze csak ha akartok...

]]>
Tue, 05 Sep 2017 18:05:14 +0200 174836_46856
Földrajz órán még azt tanultuk http://praktikusno.blogger.hu/2017/08/09/foldrajz-oran-meg-azt-tanultuk hogy Magyarország a mérsékelt éghajlati övben fekszik, amire jellemző a négy évszak. Még édesapám mesélt gyerekkoráról, hogy márciusban már sokszor rövidnadrágban fociztak. Sajnos már 38 éve nincs velünk, hihetetlen. De meséi megmaradtak bennem. A saját gyerekkoromból is van még emlékem a szép tavaszokról és az avarrugdosós őszről, a téli közös szánkózásokról, a nyári strandolásról. Akkor még alig parkolt néhány autó az utcán, a barátnőmmel, aki egy háznyira lakott a túloldalon, volt hogy az ablakainkból beszéltünk, mert hallhattuk egymást. Majd beindult a rohamos technikai fejlődés, és az emberek terelgetése a fogyasztói társadalomba. Ez nálunk a rendszerváltás után kezdődött meg igazán, amikor már csak a zsebünk szabott határt. Amíg korlátozottak voltak a lehetőségeink sóvárogtunk utána. Ma már itt a nagy lehetőség, vegyél újat, okosabbat. Ezzel együtt csökevényesednek az emberi kapcsolatok, ontjuk a szemetet, és szennyezzük a levegőt. Az ember saját ellensége lett, és a Földünké is. Aki teheti hajszolja a pénzt, hogy utána minél többet fogyaszthasson. És ezt mások kárára teszi, egyre több a leszakadó, elszegényedő ember, akiknél a fogyasztás a lét fenntartására korlátozódik. És azt mondják a titkok tudói, hogy a technikai fejlődés sokkal előbb jár, mint amit látunk, megvásárolhatunk. Csak szépen, lassan adagolják az újabb generációs termékeket, hogy minden szakaszról lehúzhassák a sápot. Ha meg már lankad az érdeklődés bevetik az újabbat. Közben itt elfelejthetjük a négy évszakot. Télen néha majd' megfagyunk, majd hirtelen meleg lesz, egy rövidke tavasz után kitör a nyár. Majd átmegy hőségbe, amit a szervetetünk nehezen bír, mert nem erre van beállítva. Majd az őszbe nyúló nyár után megint itt a zord tél. Nehéz átlátni, hogy egy hétköznapi ember mit is tehetne a változás ellen. Remélem és bízom benne, hogy a "nagyok" csak észbe kapnak, hogy ez így nem mehet tovább. Csak attól tartok már későn. Már ma is késésben vagyunk.

]]>
Wed, 09 Aug 2017 06:39:34 +0200 174836_46602
Életcél http://praktikusno.blogger.hu/2017/08/05/eletcel A téma nem a saját kútfejemből pattant ki. Van egy ember, Braskó Csaba, akinek hírleveleit már nagyon régóta olvasom. 2001. óta azon dolgozik, hogy segítsen az embereknek megvalósítani önmaguk erejéből az álmaikat. Próbál útmutatást adni ahhoz, hogy változtassunk szemléletünkön, saját javunkat szolgálva. Talán nem is volt olyan hírlevele, amiből néhány gondolatát ne tudtam volna hasznosítani. A Facebookon a Szemléletfejlesztés néven futó oldalán követhető. Mindenkinek, aki úgy érzi van még lehetősége és igénye változtatni az életén, új célokat szeretne magának kitűzni, csak ajánlani tudom. Megjelent vele egy interjú az NLCAFE oldalán legújabb könyve kapcsán, ebből kicsit megismerhetitek. Úgy gondolom soha sincs késő a változtatásokhoz.

A könyved műfajilag nehezen besorolható. Regénynek tanácsadó könyv, tanácsadó könyvnek meg regény. Te minek neveznéd?

– Egyszerűen csak könyvnek. Szerintem a címkézés egyébként is pont elég gondot jelent az életünkben. Ha a gyerek kiönti a levest, akkor rossz gyerek lesz, és máris felcímkéztük egy életre. Ha valaki kétszer nem mondott igazat, akkor máris hazug lesz, és ezzel egy életre felcímkéztük őt is. A világ változását felcímkézzük válságnak. Így nagyon nehéz élni. Már attól sokkal boldogabbak lehetnénk, ha abbahagynánk ezt a címkézést. Részben erről is szól a könyv, és abban hiszek, hogy aki a kezébe veszi, szerintem nem a címkékre kíváncsi, hanem azért teszi, mert szeretné jobban érezni magát, szeretne szórakozni, kikapcsolódni, gondolatokkal feltöltődni.

– Hogyan jött az életedbe az önsegítés, a szemléletfejlesztés gondolata?

– Óriási szükségem volt rá. A szüleim kapcsolata kész tragédia volt, így már gyerekkoromban belezuhantam a depresszióba. Húszéves koromra már túl voltam pár öngyilkossági kísérleten, akkoriban egy autóroncs jobban érezte magát nálam. És persze semmi sem segített, pedig kipróbáltam mindent. Sem a pszichológusok, sem a meditáció, semmi nem működött.

Ezért elég mélyen beleástam magam a témába, és elkeseredetten tapasztaltam, hogy bármerre is nézek, mindenhol csak azt sulykolják, hogy rossz vagyok, és meg kell változnom. Így csupán két választást láttam: vagy maradok depressziós, vagy kitalálok valamit, ami előreviszi az életemet. Ebből alakult ki a szemléletfejlesztés, és kiderült, hogy nemcsak nekem használ, hanem bárki másnak is.

– Mitől más a szemléletfejlesztés, mint a személyiségfejlesztés?

– Az egész azzal kezdődik, hogy mi a személyiség? Több mint száz különböző, gyakran egymásnak is ellentmondó meghatározást olvastam már róla, és ebből nekem úgy tűnik, ezt még a szakemberek sem tudják. Ezzel szemben a szemlélet, a nézőpont egy konkrét dolog. A személyiségfejlesztés művelői szerint azért hozunk hibás döntéseket, mert a személyiségünk „rossz”. De ha azt sem tudják pontosan meghatározni, hogy mi is a személyiség, akkor mit akarnak fejleszteni? Miből állapítják meg azt, hogy „rossz”? Honnan tudják megmondani, hogy mennyit fejlődött?
Ez az egész számomra roppant zavaros, pláne, ha belegondolok, vajon segít-e a problémáim megoldásában, ha a legelső, amivel szembesülök, az, hogy „rossz” a személyiségem? Akarok-e bízni valakiben, akinek nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok, de majd ő megmondja, hogy hogyan legyen jobb a személyiségem?
Ezzel szemben az, hogy miként szemlélem az adott döntésemet, könnyen változtatható. Egy új nézőpont könnyen megtanulható, és rögtön látom is, hogy mi volt az eredménye a szemléletváltásnak. El tudom dönteni, hogy akarok-e ebből többet, vagy sem, akarok-e ezen az úton haladni, vagy sem.

– A könyved egy fiú és egy lány folyamatos párbeszéde, amely megváltoztatja a lány életét, megnyitja útját a siker, a boldogság irányába. Hogyan kell úgy beszélni, hogy az a másik emberben ilyen eltökélt változtatási igényt indítson be?

„Nagyon nehéz úgy élni, hogy folyton felcímkézzük egymást”

 

– Jól értem, azt kérded, mi a titkom? Nem, nincsen titkom, és ami ennél is fontosabb: nem is lehet ilyet csinálni szerintem. Senkit nem lehet rávenni arra, amit nem akar. Azt vagy manipulációnak hívják, vagy erőszaknak. Szerintem érdemes tisztelni a másikat, és azzal mutathatjuk ki a tiszteletünket, hogy nem szólunk bele abba, hogy mit akar csinálni, hanem hiszünk benne, hogy azt ő pontosan el tudja dönteni. Ha felnőttnek tekintjük, nem dedósnak. Erről szól a beszélgetés is szerintem, hiszen két ember csak akkor tud hosszasan párbeszédet folytatni egymással, ha megvan ez a tisztelet, és olyasmiről beszélgetnek, ami érdekli őket. Ha odafigyelnek egymásra. Ha megértik egymást. Enélkül nincs beszélgetés. Ám ha ez megtörténik, akkor elkezdenek bízni egymásban. Ha elkezdtek bízni egymásban, akkor már el tudják hinni a másiknak azt, ha másképp látják ugyanazt a dolgot, és ekkor meg is oszthatják a szemléletüket. Én általában erre törekszem, a másik fél pedig eldönti, kipróbálja-e a döntéseinél azt az új nézőpontot, új szemléletet, aminek a birtokába jutott, vagy sem. A könyvben ezt persze leegyszerűsített formában mutatom be, de a folyamat lényegében minden alkalommal így zajlik. Azonban fontos látni, hogy nem a párbeszéd nyitja meg az utat a jobb élet felé. A már eleve meglévő szándék nyitja meg az utat a jobb élet felé, és ez az, ami egyáltalán létrehozza a párbeszédet is.

– Sokan keresik a siker, a boldogság, a kiegyensúlyozott élet titkát, sokan állítják, hogy ők tudják, mi az. Miért higgyünk neked?

– Nagy baj lenne, ha bárki is hinne nekem! A szemléletfejlesztés, amivel én foglalkozom, egyfajta gondolkodásfejlesztés. Pont arra igyekszem inspirálni az embereket, hogy gondolkodjanak, ne pedig higgyenek. Senki ne higgyen el semmit abból, amit leírok, amit mondok, hiszen én bármikor tévedhetek. Ezzel szemben bátorítok mindenkit, hogy gondolkozzon. Gondolja végig, amit megtudott, próbálja ki, kísérletezzen vele, tesztelje, és ítélje meg, milyen eredményt ért el. És azután se higgyen el nekem soha semmit.

„Nagyon nehéz úgy élni, hogy folyton felcímkézzük egymást”– Miért írtad meg ezt a könyvet?

– Nagyon mélyről indultam, és most olyan életet élek, amilyenről mindig is álmodtam. Azzal foglalkozom, amit szeretek. Olyan ügyfeleim vannak, akikkel folyamatosak a sikerélményeink. Ez nem hullott az ölembe, dolgoznom kellett érte. De nincs benne hókuszpókusz, csak olyan dolgokat csináltam, amit bárki más is meg tud tenni. Emiatt teljesen biztos vagyok abban, hogy a boldog, kiegyensúlyozott élet mindenki számára elérhető. Miközben írtam a könyvet, az járt a fejemben, hogy ezzel a saját ifjúkori énemhez akarok szólni, neki akartam megírni mindazt, amiről meggyőződésem, hogy megkímélte volna őt számtalan baklövéstől.

– Tervezel-e folytatást?

– Akik ismernek, tudják, hogy nem szeretem kétszer ugyanazt a dolgot csinálni. Úgyhogy amennyiben írok egy újabb könyvet, akkor az valamiben mindenképp különbözni fog ettől.

]]>
Sat, 05 Aug 2017 19:14:13 +0200 174836_46576