Micsoda öröm volt, amikor kistini koromban lett végre telefonunk. Órákig lógtunk rajta a barátnőmmel - aki srégen szembe lakott :) Amikor apu hazajött abba kellett hagyni, mert nem volt tőle boldog, hogy ha valaki keresné folyton foglalt a vonal. Amúgy az iker sem... Akkoriban gyakori volt az ikertelefon, egy vonalon külön számmal de osztoztunk valakivel a házban. Ha én beszéltem, az ikernél nem volt vonal. Viszont 1 forintért bármennyit trécselhettünk, így amikor tehettük nem fogtuk vissza magunkat. Hiszen mennyi megbeszélni valója van két tinilánynak! Néha megtaláltak bennünket is a telefonbetyárok. Volt akik csak találomra hívtak fel számokat, és valami idétlen szöveget mondtak, majd lecsapták. Valaki éjszaka játszotta, hogy felcsöngetett, ébredj csak föl, utána már le is rakta. Voltak perverz hívások is, nem szólalt meg csak lihegett a telefonba. Hamar megtanultuk, ilyenkor gyorsan tegyük le a kagylót. A mai tudatos betyárok - mint már korábban beszéltünk róla - el akarnak csábítani ingyenes állapotfelmérésre pl. Ha már rutinból mondom, hogy nem érdekel, az udvariasan indító fél sokszor simán rámvágja a telefont. Pukkadjon meg. Mostanság beindult az újabb csapat, a politikusok. Kis zene, és szépen bemutatkoznak, és mondanák a magukét. Na nekem ugyan nem. Eleinte még a névig eljutottak, ma már az első taktus után lecsapom a kagylót, időnként kissé szitkozódva, hogy na ezért másztam ki az ágyamból. Mert a vonalas telefon többnyire nem melletted van, mint a mobil, hanem egy közösen használt helyiségben, ahol bárki használhatja. Igaz már egyre kevésbé, lassan utoléri végzete és eltűnik az életünkből ez is. Bármennyire mellőzött is manapság, furcsa lesz nélküle...