A mai reggelünk is mozgalmasan telt. Hazafelé a boltból a párom egy kis tér egyik padján egy remek mobiltelefont talált. Jött haza és már mondta is: képzeld, most mit találtam! A telefon okos, Apple, én viszont nem vagyok okostelefonos, így kicsit tréningeznem kellett, hogy megpróbáljam kideríteni, kié is lehet. Hát nem sikerült, de a kezdőképernyőn 3 szép kisgyerek fotója látható. Némi próbálkozás után - folyton a Vibert kínálgatta - sikerült a névjegyzéket megtalálnom. Próbáltam családtagra utaló emberkét keresni, nem sikerült. Akkor talán valaki közelebbi, jobb ismerős, akinél valami erre utal. Felhívtam az elsőt, nem volt neki ismerős a szám. Utána még kettőt, nekik sem. Kezdtem tanácstalan lenni, ez valami szellem-telefon? Feladtam egy időre, kimentem reggelit készíteni. Mire visszajöttem a szobába 3 nem fogadott hívás egy orvostól! Ez bíztató, gyorsan visszahívtam. Nagyon hálásan megköszönte, éppen nála volt páciensként a telefon gazdája. Nem messze tőlünk. Megadtam a címünket, nemsokára meg is érkezett egy hölgy, érzéstelenítve, frissen műtve a Szájsebészetről. A gyerekek az unokái, és szinte remegett még az izgalomtól és az örömtől, hogy megvan a telefonja. Mondta délután jön vissza a dokihoz, és akkor nekünk meghálálja... összebeszélés nélkül egyből tiltakoztunk a párommal, hogy nemá'... Menjen haza és pihenje ki a műtétet. Hálálkodva elment. Mára egy piros pont és a jó érzés nekünk. Ezzel együtt rejtély maradt számomra, miért nem volt ismerős a telefonszám egyik felhívottnak sem ...