Nem szeretném ismételni magam, csak megerősítem. Amikor látom kedves ismerőseimet a világ különböző tájait járva, sokszor megfájdul a szívem. Akárhogy is nézem, ezek az élmények számomra nagy valószínűséggel már nem adatnak meg. A miértek sorrendje tulajdonképpen lényegtelen. A messzi tájak csak repülővel közelíthetők meg, bár sokat javult a klausztrofóbiám, nem biztos, hogy egy hosszú repülőútnak neki mernék vágni. A nyugdíjas állapot sem túl utazóbarát, leginkább hazai rövidebb wellness kikapcsolódást fedeznek. Végül és sajnos nem utolsó sorban, ahogy az ember öregszik, a fizikai állapota is egyre kevésbé alkalmas megterhelő nagy utazásokra. Ennyi nyavajgás után azért csak megosztom, hogy az utazási bakancslistámon jelenleg milyen tételek vannak. Legutóbbi filmes élményeim alapján nagyon szeretném látni igaziból az Aurora Borealist - a sarki fényt. Látványban, élményben most messze magasan az első helyen szerepel. A továbbiakat már nem rangsorolom. Egy mondjuk Maldív szigeti nyaralás is a listán van, a kék ég, halványzöld tenger, fehér homok... a búvárkodásról nem baj, ha le kell mondanom :) Franciaország - Normandia is régi álom, még ha Calvadost már nem is ihatok. Ami még talán elérhető lenne, egy tiszta levegőjű alpesi kis faluban tölteni néhány napot, könnyű sétákkal, gyönyörködve a zöld mezőkben és a hegycsúcsokban. Azt hiszem itt abba is hagyom, már ennyivel is "megelégednék". Tudom, hogy nagyon nem vagyok egyedül ezekben az álmokban, de azt mondják, merj nagyot álmodni. Most megtettem.