Itt az ősz, és újból beindultak a telefonos zaklatások. Orvosi szűrésre, étrendkiegészítőkre, praktikus háztartási eszközök vásárlására próbálnak meggyőzni. Egy bizonyos szintig sajnálom a telefonáló fiatalokat, mert most éppen ebből próbának megélni. Amikor azonban újból megszólal a telefon és ezügyben keresnek, már elfogy a türelmem. A következő hívónak, aki név szerint kért, sajnálattal közöltem, hogy elköltöztem. Na jó persze harmadik személyben. Erre már le is csapta a fiatalember. Egy másik telefonáló hölgy még próbálkozott, hogy megszerezze az elérhetőségemet, de sajnálattal közöltem vele, hogy nem vagyok rá felhatalmazva... Bizonyára szenyaság tőlem, de már elegem van. Egyszer egy fiú édesanyámmal akart beszélni. Mikor kicsit ingerülten kértem, hogy húzza már ki a listájáról idős édesanyám a nevét, sértődötten közölte, hogy ha majd szépen kérem és nem ilyen stílusban,  akkor megteszi. Ekkor már lecsaptam a kagylót. Mivel fizetünk a telefonért, nem húzom ki ill. dugom vissza ha használni akarom, ezért így járok. Közben a lelkem mélyén megértem őket, egy rokonom is csinálta két hónapig, hálátlan és nem jó munka. A túloldalon sokszor rájuk csapták a telefont. Mesélte, hogy amikor már ettől nagyon kiakadt, újra hívta a számot, majd ő csapta le a telefont, mikor fölvették a túloldalon. Szóval aki jobb híján ilyen munkára adja a fejét sok jóra ne számítson, általában se. Én meg már elköltöztem!