Ez komoly! Ma délután a konyhában szembesültem tegnapi energiahiányommal, így másfél napi edény nézett velem farkasszemet. Ahogy az órára néztem egyértelművé vált, hogy bizony a VB döntőig esélyem sincs megcsinálni. De muszáj volt nekiállni. Amikor kezdődött a meccs pár pillanatra  belenéztem, majd visszaálltam az edények közé. Na akkor most pici szünet - és beültem a fotelba. Még talán le sem ültem, máris bent volt az első nem túl szerencsés gól. Akkor vissza a konyhába. Folytattam a saját küzdelmem. Beöntöttem az evőeszközöket a mosogatóba, irány a tv-hez. Épp egy 11-es gyanús helyzet. Döntött a videóbíró, megkapták a franciák, hatalmas szép gól. Kicsit mocorogtam, vajon ha nem megyek ki lesz még gól? És lett! Szép horvát gól. Na akkor irány vissza, a szünetben éppen be is fejeztem a mosogatást, néhány darab majd szépen megszárad holnapig. Szünet után kíváncsian vártam, hogyan tovább. Közben hazaért a férjem is, megbeszéltük mindketten a horvátoknak drukkolunk. Nézem a meccset és elkezdem mondogatni: hajrá France! Egy idő után döbbenten abbahagytam, ezt miért is mondtam? Hiszen nem is nekik drukkolok! A bíztatás sajnos jól sikerült, két gyönyörű francia gól. Kikullogtam a konyhába vacsorát csinálni, közben bánatosan mantráztam a hajrá horvátokat. Mire visszaértem a vacsimmal  már 4:2-re szépítettek! A hátralevő időben néha nagyon megindultak a franciák, de bíztattam őket: ne lőjétek be! Nem is sikerült nekik. Így végül bejött a papírforma, nyert az esélyesesebb csapat, de attól a lőtt gólok száma csak 3-3, sajnos az egyik a saját kapuba ment. De így is büszkék lehetnek a horvátok, sok-sok drága és szuper stadion nélkül is lehet jól és szívvel focizni.