Több napja, már más címmel is, többször találkozom ezzel az írással. Lényegében arról szól, hogy az átlagember háztartásában van legalább százezer forint értékű felesleges holmi, - könyvek, dísztárgyak, ruhák stb., - amit eladhatnának és abból bőven tudnának pénzt csinálni. De az emberek egy része ragaszkodik hozzá, nem akar megszabadulni tőlük, vagy elajándékozzák. Pedig pénzt csinálhatnának belőle, nem is keveset! Na itt durrant el az agyam. Aki ezt írta egyet még biztosan nem csinált: nem árulta felesleges holmiját. Mert ha megtette volna, tisztában lenne azzal, hogy ez bizony nem megy könnyen. Még kevés pénzért sem, pláne annyiért, amennyit a dolgok érnének. Mert bizony nagyon sokan szeretnének eladni, vásárolni viszont annál kevesebben, azok is minél olcsóbban. Ruhaneműt még újszerűt is szinte alig lehet eladni, akkora a kínálat. Pedig bizony sokan nem szeretnék rommá keresni magukat, csak a megélhetésük érdekében próbálnak eladni dolgokat. Fillérekért meg sem éri, több vele a munka, mint amennyi hasznot hoz. Én már ruhafélékkel nem is próbálkozom, ami viseltesebb bizony a kukában landol, ami még jó állapotú megy karitatív célra, ahol ingyen azért örömmel fogadják. A könyvek terén is óriási a kínálat, a kereslet nagyon korlátozott. Már nagyon sok könyvemet adtam oda olyan embernek, aki talán egy bolhapiacon kevés pénzért megpróbál túladni rajtuk, mert neki minden pénz jól jön. Szerencsére én nem tartok ott, hogy néhány száz forint is fontos legyen, így átadom a lehetőséget. Dísz- vagy használati tárgyak terén is csak akkor remélhetsz sikert, ha jóval olcsóbban kínálsz valamit, mint az értéke, de itt is a kínálat dominál. Ennyit a felesleges dolgok eladásáról. Csókoltatom a cikk íróját.