Gyermekkoromban még lábas bútorok voltak leginkább, szekrények is, heverők is. Igaz volt bennük bőven fa anyag, így stabilan álltak a lábukon. Könnyű volt takarítani, aláfért a partvis a padlótörlő ronggyal, később meg, mikor már futotta rá, a porszívó is. Tegnap délelőtt nekiveselkedtem egy nagyobbb takarításnak, a szekrények, a heverő, már régen voltak kimozgatva a helyükről. Alatta meg szépen gyűlik a por, hiába áll teljes szélességével  a padlón, a por vidáman bemegy alá. Bedobván teljes fizikai erőmet kihúzgáltam őket. Óvatosan kellett csinálni, mert a parketta nagyon nem egyenes, pláne a régi lakásokban, így alá kellett pakolni a szekrénynek, hogy ne billegjen. Nos miután szerencsésen átrendeztem a fél szobát, 4 szekrény és egy heverő alól egy lapátnyi dagadt macska került ki, plusz a hát és oldallapok portalanítása, parketta felmosása. És a végén az egész helyretolása, hogy szépen egyvonalban sorakozzanak. Elégedetten és meglehetősen fáradtan néztem végig a munkámon, egy darabig nem kell piszkálom őket. És ekkor belém hasított egy gondolat: mi lehet a konyhaszekrény alatt, mögött? Na abból kirámolni egy horror, mert másképp nem lehet megmozdítni ... hár egyelőre elhalasztom...