Érett korom ellenére még sosem mertem rászánni magam, hogy nekivágjak. Az is igaz, hogy más nem is szereti a családban. Annyira szép szeletelt, konyhakész pacal volt a hentesnél, hogy úgy gondoltam itt az ideje végre megfőzni. Mivel a legjobb helyen voltam, kértem útmutatást is az elkészítéséhez. Nem is bántam meg! Elsőként jéghideg vízben legalább fél óra áztatást mondott, mivel vegyszerrel kezelt a bendő. Ezt el is tudtam rögtön képzelni, hiszen annyira szép fehér volt, magától nyilván nem ilyen. Otthon rögtön beáztattam jó hideg vízbe és betettem a hűtőbe, így garantáltan hideg maradt. Több órát is ázott, mert csak délután készítettem el. Kivettem, leszűrtem, jól átöblítettem. Utána kezdődött az abálás, egy egész vöröshagymát és egy babérlevelet tettem a vízbe. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy mindössze 3/4 kg-ot vettem, a félről lebeszélt, hogy nagyon összemegy. Egy fél órát főztem - a hentes 20 percet mondott, kicsit rátettem. Utána megint leszűrtem, átöblítettem és ráraktam a pörkölt alapra. Tettem hozzá fokhagymát, őrölt borsot és bőven majorannát. Összességében azért visszafogottan fűszereztem, hogy ne legyen sok az én bendőmnek a fűszerezettsége. Nem tettem kuktába, hogy tudjam kontrollálni, hogyan puhul. Ha elfőtte a levét kicsit felöntöttem vízzel, mindíg annyival, hogy éppen ellepje. 3 óra elteltével késznek minősítettem és  elzártam, majd jól bevacsoráztam belőle. Ez a mennyiség végül két kiadós evésre bőven elég volt. Nem bántam meg, hogy nekiálltam, finom lett. Amikor ettem, eszembe jutottak más népek étkezési szokásai. Bizonyára sokban mélységes ellenérzést keltene, ha látná, mit eszem. Mint ahogy mi is szent borzadállyal nézzük, amikor pirított rovarokat eszegetnek, pedig ahol kevés az élelem az tényleg remek fehérjeforrás. Szóval ha valaki különös ételét látjuk, gondoljunk csak a mi pacalpörköltünkre!