Sok ötletet olvas az ember, mit és hogyan csináljon, hogy környezettudatosabb legyen, meg egészségesebb, és még sorolhatnám. Ezek jó részét elolvasom ha látok benne fantáziát. Utána többnyire el is felejtem, mert nem igazán tartom őket érdemlegesnek. Legutóbb az ecet mint a mosás hasznos segítője került a szemem elé. Eszembe jutott, hogy ifjú koromban, mikor még nem volt túlkínálat mosószerekből, a színét engedő ruhákat ecetes vízben öblítettük ki. Elolvastam a cikket, közben persze gonoszkodva mosolyogtam magamban. Az a lényege, hogy tegyünk a mosnivaló közé egy fél csésze ecetet. Itt akadtam el rosszindulatúan. Nincsen fél csészém. Csak egész. Ha beleöntöm az ecetet és beteszem a ruhák közé, nem fog összetörni a mosás végére? Na itt befejeztem a kajánkodást, és végig gondoltam, hogyan csináljam. Az ecetet - egy jó fél decit - beleöntöttem a mosópor tartályába, a mosószert pedig a dobra öntöttem. Öblítőszert  nem adtam a mosáshoz. Mikor készen lett, minden ígéretet betartva szedthettem ki a ruhákat. Nem volt rajtuk mosószernyom, kellemes tiszta illat érződött, és a műszálas holmik nem lettek sztatikusak. Több mosás után kezd eltűnni a mosógép gumijáról a gusztustalan barna lerakódás, amit az öblítőszer okoz. Már mindenféle ruhával próbáltam, fehérnemű, törölköző, sötét ruhák, műszálas holmik. Mindegyik szép lett, a mosógépnek sincs kellemetlen szaga, amit néha éreztem egy nagyobb mosás után, nem győztem hagyni szellőzni. Szóval levonva a tanulságot csak ajánlani tudom, használjatok ecetet a mosáshoz. Persze csak ha akartok...