Imádom az új papírpénzeket!

0
Posztolta: Sora77

2017 március 31 18:06

Címkék:

Amikor megjelent először az új tízezres, eléggé fanyalogtam tőle, túl harsánynak találtam. Aután jött a húszezres... na elmegy, legyen belőle jó sok! Most meg előkerültek a kétezres, ötezres új bankjegyek. A boltban boldogan tukmálták rám visszaadáskor, úgy utálom! felkiáltással. Összegyűlt belőlük néhány, és amikor együtt van a kollekció rájöttem, én sem könnyen fogom megszeretni és megszokni őket. Viszont a tízezres a kedvencemmé vált, rögtön felismerem! A többiekkel még gondban vagyok... más a színük, mégis annyira összeolvadnak, többször meg kell néznem melyik-melyik. Jó én sem vagyok már mai csirke, de a tőlem idősebbek még nagyobb bajban vannak, próbált egy bácsi fölváltani egy húszezrest, de bizony csak kétezer volt a kezében... Szóval nem igazán értem a koncepciót, az eddig egyértelműen megkülönböztethető színeket miért kellett ilyen módon lecserélni. Vásárláskor se a vevő, se az eladó nem örül neki, No idővel majd csak megszokjuk, mint sokminden mást, aminek nem örülünk, de nem tudunk tenni ellene...

Csikkszedő

0
Posztolta: Sora77

2017 március 28 21:26

Címkék:

Emlékszem a régebbi időkben a csikkszedők a villamos és buszmegállókban vadásztak frissen eldobott még tovább szívható nagyobb cigidarabokra. Talán mindig is voltak és nyilván mindig is lesznek, gyakran látni az utcai szemetesek csikktartójában kotorászókat. Néhány napja megismerthettem egy mai gyakorlott csikkszedőt feldolgozás közben. A téren ült egy padon, középkorú nő, ölében kiterítve a sok cigivég. Akkurátusan szétszedte őket, egy kupacba gyűjtötte a dohányt, a másikba a szemetet. Mikor végzett előszedte cigitöltőjét, és a dohánykupacból gyártotta a cigarettákat. Amikor elkészült a szemetet szépen kidobta, megtörölgette amúgy nem túl tiszta kezét, és továbbállt.

Azt gondolom kevesen ismeritek ezt a régi dalt, Lantos Olivér: A csikkszedők dala - 1946

(Csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk)
Mi vagyunk hát a csikkszedők,
új, szabad szakszervezetet tervezők.
A jelszavunk mindenütt csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Ha úgy érzed, hozzánk tartozol,
és miközénk belépni kívánkozol,
tanuld meg, a jelszavunk csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy.

(Csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk)
Valaki már készen veszi,
s van, ki a sodrást előnybe helyezi,
közben a jelszó mindig egy:
sok csikk, az sokra megy.
Szőke vagy barna, nem vitás,
mindegyikből jólesik a kóstolás,
közben a jelszó mindig egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy,
sok csikk, az sokra megy.
Csikk, csikk, csikk.

Törökségek

0
Posztolta: Sora77

2017 március 9 10:28

Címkék:

Több török sorozat látható a tv különböző csatornáin, az interneten még több. Beléjük lehet szeretni. Én is ráéreztem az újdonság ízére bennük és megkedveltem őket. Igazából nem a tv-ben, hanem a netem kezdtem el nézni, és ott is maradtam. Egész más a hangulatuk a nagy mennyiségben látható amerikai sorozatokhoz képet, és lényegesen eltérnek a szirupos dél-amerikai filmektől is. Valahová a kettő közé tenném őket, mert van bennük izgalom, emberi érzések, és a kultúrájukat is kicsit megismerhetjük. Érdekes az egyes részek hossza, 2 óra körüli, mint egy teljes nagyfilm, és ebben az időben le is tud kötni. Jók a színészek, egy férfit 3 sorozat főszereplőjeként is látni, de annyira eltérő karaktereket játszik, hogy mégsem zavaró, nem tudom összetéveszteni az egyes filmeket. Ami nekem tetszik a filmekben, hogy mindegyikben van egy kibontakozó, meglepetéseket is okozó, tartalmas cselekmény. Emellett mély emberi érzelmek, melyek lehetnek negatív töltésűek vagy lassan és nem zavartalanul alakuló szerelmi szálak. A cselekmények lasabban bontakoznak ki, mert nagy a hangsúly az érzelmek alakulásán is. Bizony bőven lehetünk tanúi nem csak női, hanem a szomorú férfiak könnyeinek is. Nemhiába, ez bizony megérinti a nők lelkivilágát. Mindezek mellett szívesen ismerkedem a török étkezési szokásokkal - kedvenc és gyakran fogyasztott ételeik, mint a simit, burek és társai. A teát tulipán kehely formájú üvegpohárból fogyasztják, a frissen főzött az igazi, nem a fiteres.

Vannak konkrétan a filmeknek érdekes technikai részletei. Mondjuk ha valaki autóbuszra száll, nagy kerek folttal kitakarják a busztársaság nevét. Sok rendszámot látni, az isztambuli 34-es számmal kezdődik, néha meg a teljes rendszámot kitakarják. Ha valaki vérző sérülést szenved, a vér színét elmosódott foltként takarják. Az egyik filmben viszont, amit már itthon is vetítenek, a Fatmagülben, a lány több részeg férfi általi megerőszakolását hosszan és részletesen  ábrázolják, hogyan került ebbe a helyzetbe a lány és a férfiak. És itt térnék rá a hazai vetítésre. Pont ezt a sorozat szempontjából kulcsjelenetet úgy megvágták, hogy abból úgymond alig derül ki, miért sérült annyira lelkileg is lány. Szinte csak jelzés értékűvé zsugorodott az egész jelenet. Egyébként sem nézem már szinkronizálva, az eredeti nyelvhez képest olyan üres az egész... Csak egy mondat erejéig, hallottam mennyire leértékelt lett a szinkron munka, egy ilyen nagyszabásúnál még inkább, gyorsan, alapos felkészülés és próba nélkül minél előbb legyen meg, minél olcsóbban... Ezzel együtt nem értem, hogyan szabad megvágni egy eredeti filmet. Lehet máshol is megtették, hogy rövidítsenek rajta. Ezért ajánlom az eredeti feliratozott filmeket. Szóval, ha valakinek felkeltette az érdeklődését a török filmipar én ajánlom bátran, sok már a kedvelők táborába tartozó nézőtársammal együtt.

A hálátlan házimunka

0
Posztolta: Sora77

2017 március 6 16:14

Címkék:

Hálátlan dolog a házimunka, ezt minden háziasszony nagyon jól tudja. Ha főáállásban csinálod, akkor is egész nap van mit tenni, néha kicsit leülhetsz kifújni magad. Reggeli után rendrakás, kisebb bevásárlás elintézése. Utána kezdődhet a főzés, közben nem árt mosogatni, ne ebéd után tornyosodjon minden. Szinte minden nap benyomhatsz egy mosást, közben szedd le az előző napit, amit lehet hajtogasd össze és tedd el. A vasalnivalót diszkréten gyűjtsd össze valami titkos helyen, hogyha nem lesz jobb dolgod előszedheted. Ha már túl vagy a nagyobb takarításon, néhány nap eltelteltével vígan szaladgálnak a porcicák a parkettán, a sötét bútor meg szép szürke a portól. Egy darabig nem veszel róluk tudomást, de amikor a délutáni nap telibe ragyogja a szobát, kénytelen vagy szembesülni a dologgal. Így ha előbb nem is, másnap reggel nekilátsz eltávolítani őket. És ezek csak a napi rutin részei. Időnként kicsit ha jobban körbenézel, észreveszed milyen fekete az ajtó ott, ahol a cica jön-megy, nyitogatja a kis lábával. Nem mellesleg ő is többször nyafog napközben, hogy ideje lenne tiszta vizet kapnia, mert az sokkal jobb mint az állott, ha valami fogára való husi szagát érzi addig nyávog körülötted, amíg meg nem kapja a részét.  Na legalább ebéd után elvonul szunyókálni és vacsoráig csendben marad. Délután jöhetnek a kevésbé sürgős feladatok, varrogatás, tovább nem halogatható vasalnivaló kupac csökkentése és így tovább... Egy biztos, a házimunkából leginkább csak azt lehet észrevenni, amit nem csináltál meg.

Powered by Blogger.hu