Amikor csak úgy nézegetem az új építésű eladó lakásokat, szinte mindegyik amerikai konyhás. Belépsz jó esetben egy apró előszobába, ahol leteszed a kabátod, cipődet. Utána rögtön a nappali szobában találod magad, aminek az egyik fele a berendezési terv szerint kanapés, kisasztalos, tévés. A másik felében étkezőasztal székkekel, amellett pedig az amerikai konyha. Annyiban válik el a szoba többi részétől, hogy a padló burkolata röviden leeegyszerüsítve kőből van, hogy könnyen tisztítható legyen. De végülis egy légtérben van az egész. Szerencsére én egy több mint 100 éve épült nagy házban lakom, ahol a klasszikus lakásbeosztás van. Belépsz egy normális méretű előszobába, onnan nyílik a konyha, a kamra, a mellékhelyiségek és a szobák. Ha főzök becsukom a koyhaajtót és ki tudom nyitni az ablakot a belső folyosóra. Még így is beszivárog az illat a lakás többi helyiségébe is. Itt tudunk enni is. Ha ebéd után nem szeretnék rögtön nekiállni a rendrakásnak becsukom az ajtót és annyi. Igaz nincs is mosogatógépünk, de igyekszem minden edényen elvégezni a fekete-mosogatást rögtön, így utána már nem olyan nagy munka. Ahogy láttam néhány mosogatógépet annak is szüksége volt erre, mert a rászáradt ételt nem mindig tudta lemosni... Most képzeljük el ezt egy amerikai konyhában. Készül az étel, a pirított hagymaszag, a sercegő olaj vagy a fővő káposzta illata bejár mindent, nem hiszem, hogy létezik olyan erős szagelszívó, ami ezekkel megbirkózik. Na meg annak is van hangja. Ha főzés közben a család éppen tévét nézne, vagy játszana az étkezőasztalnál, ezt mind élvezheti. Ha már túl vagy a főzésen és az étkezésen, vagy összekapod magad és tökéletes rendet csinálsz mindenhol, vagy jövet-menet nézegetheted a rendetlen konyhát. Így én inkább azt mondom, kössz, nem kellene.