Amikor megjelent először az új tízezres, eléggé fanyalogtam tőle, túl harsánynak találtam. Aután jött a húszezres... na elmegy, legyen belőle jó sok! Most meg előkerültek a kétezres, ötezres új bankjegyek. A boltban boldogan tukmálták rám visszaadáskor, úgy utálom! felkiáltással. Összegyűlt belőlük néhány, és amikor együtt van a kollekció rájöttem, én sem könnyen fogom megszeretni és megszokni őket. Viszont a tízezres a kedvencemmé vált, rögtön felismerem! A többiekkel még gondban vagyok... más a színük, mégis annyira összeolvadnak, többször meg kell néznem melyik-melyik. Jó én sem vagyok már mai csirke, de a tőlem idősebbek még nagyobb bajban vannak, próbált egy bácsi fölváltani egy húszezrest, de bizony csak kétezer volt a kezében... Szóval nem igazán értem a koncepciót, az eddig egyértelműen megkülönböztethető színeket miért kellett ilyen módon lecserélni. Vásárláskor se a vevő, se az eladó nem örül neki, No idővel majd csak megszokjuk, mint sokminden mást, aminek nem örülünk, de nem tudunk tenni ellene...