Több török sorozat látható a tv különböző csatornáin, az interneten még több. Beléjük lehet szeretni. Én is ráéreztem az újdonság ízére bennük és megkedveltem őket. Igazából nem a tv-ben, hanem a netem kezdtem el nézni, és ott is maradtam. Egész más a hangulatuk a nagy mennyiségben látható amerikai sorozatokhoz képet, és lényegesen eltérnek a szirupos dél-amerikai filmektől is. Valahová a kettő közé tenném őket, mert van bennük izgalom, emberi érzések, és a kultúrájukat is kicsit megismerhetjük. Érdekes az egyes részek hossza, 2 óra körüli, mint egy teljes nagyfilm, és ebben az időben le is tud kötni. Jók a színészek, egy férfit 3 sorozat főszereplőjeként is látni, de annyira eltérő karaktereket játszik, hogy mégsem zavaró, nem tudom összetéveszteni az egyes filmeket. Ami nekem tetszik a filmekben, hogy mindegyikben van egy kibontakozó, meglepetéseket is okozó, tartalmas cselekmény. Emellett mély emberi érzelmek, melyek lehetnek negatív töltésűek vagy lassan és nem zavartalanul alakuló szerelmi szálak. A cselekmények lasabban bontakoznak ki, mert nagy a hangsúly az érzelmek alakulásán is. Bizony bőven lehetünk tanúi nem csak női, hanem a szomorú férfiak könnyeinek is. Nemhiába, ez bizony megérinti a nők lelkivilágát. Mindezek mellett szívesen ismerkedem a török étkezési szokásokkal - kedvenc és gyakran fogyasztott ételeik, mint a simit, burek és társai. A teát tulipán kehely formájú üvegpohárból fogyasztják, a frissen főzött az igazi, nem a fiteres.

Vannak konkrétan a filmeknek érdekes technikai részletei. Mondjuk ha valaki autóbuszra száll, nagy kerek folttal kitakarják a busztársaság nevét. Sok rendszámot látni, az isztambuli 34-es számmal kezdődik, néha meg a teljes rendszámot kitakarják. Ha valaki vérző sérülést szenved, a vér színét elmosódott foltként takarják. Az egyik filmben viszont, amit már itthon is vetítenek, a Fatmagülben, a lány több részeg férfi általi megerőszakolását hosszan és részletesen  ábrázolják, hogyan került ebbe a helyzetbe a lány és a férfiak. És itt térnék rá a hazai vetítésre. Pont ezt a sorozat szempontjából kulcsjelenetet úgy megvágták, hogy abból úgymond alig derül ki, miért sérült annyira lelkileg is lány. Szinte csak jelzés értékűvé zsugorodott az egész jelenet. Egyébként sem nézem már szinkronizálva, az eredeti nyelvhez képest olyan üres az egész... Csak egy mondat erejéig, hallottam mennyire leértékelt lett a szinkron munka, egy ilyen nagyszabásúnál még inkább, gyorsan, alapos felkészülés és próba nélkül minél előbb legyen meg, minél olcsóbban... Ezzel együtt nem értem, hogyan szabad megvágni egy eredeti filmet. Lehet máshol is megtették, hogy rövidítsenek rajta. Ezért ajánlom az eredeti feliratozott filmeket. Szóval, ha valakinek felkeltette az érdeklődését a török filmipar én ajánlom bátran, sok már a kedvelők táborába tartozó nézőtársammal együtt.