Most, hogy itt a téli hideg, még többet hallani önkéntes segítőkről. Bárki rákeres a neten, sok lehetőséget talál, ha önkéntes munkát szeretne végezni. Lehet mesét olvasni beteg gyerekeknek, idős embereket gondozni, civil szervezetek munkájában részt venni, vagy akár állatokkal foglalkozni. Akinek van ideje és kedve válogathat a lehetőségek között, mit szeretne legszívesebben csinálni. Azonban nem csak ők végeznek segítő munkát. Gondoljatok bele: ha beteg a szomszédotok, nem visztek neki egy ebédet, ha nincs aki gondoskodjon róla? Ha hideg csúszós idő van, nem kérdezzük meg idős rokonunkat, ismerősünket, mit vásároljunk be neki? Ez is az önkéntesség egyik formája, csak nem is gondolunk rá, csináljuk, mert szívünk és lelkiismeretünk diktálja. A segítő szándék benne van minden jóérzésű emberben.  Amikor kicsi volt a lányom, időnként egyik szomszédasszonyunk vigyázott rá. Ha nála valami kisebb javítani való akadt, a párom átment megcsinálni. Az egymásra figyelés, a kölcsönösség sokat számít. Meglocsolni a szomszéd virágait ha elutazik, odafigyelni a másik lakására ha nincs itthon, apró dolgok, de akinek segítesz annak sokat számít. Ezek csendes, nem regisztrált önkéntességek, de ugyan olyan fontosak, mint a nagyszabású akciók. Vannak  olyan emberek is, akik egy szűkebb körben saját erejüket, egészségüket nem kímélve segítenek másokon. Begyújtik a felajánlott dogokat és továbbítják a rászorulóknak. Kisebb facebook csoportba szerveződve teszik a dolgukat. Sajnos egy ilyen csoportba mindig bekerül egy-egy csaló, nem őszinte tag, szerencsére a többségük lelepleződik. Milyen szívfájdító olvasni a rászorulók kéréseit, és milyen megindító a megérkezett segítség öröme! Kívánom minden kedves olvasónak, élje át a segítség nyújtásának örömét. Kívánom minden rászorulónak, hogy találja meg a segítő kezet!