Egyre több embertől hallom, hogy úgy érzi, nem kap elég szeretet. Ha van is családja, vannak barátai, rokonai, akikkel együtt él vagy rendszeresen találkozik, mégis hiányérzete van, szeretethiány. Ez pedig nagyon sok kellemetlen tünetet okozhat. Csak néhány: álmatlanság, szorongás, kapcsolati problémák. Van aki túl sokat beszél, más meg alig akar megszólalni. Hirtelenek, indulatosak, türelmetlenek, vágynak az elismerésre. Lehetne még bőven sorolni a tüneteket.

Egy érdekes helyzet, nemrég hallottam. Két testvér felnőtt korukban beszélgetnek, az egyik azt mondja: én a mai napig állandó szeretethiánytól szenvedek. Amikor kicsik voltunk, úgy éreztem, téged jobban szerettek a szüleink, mint engem. Te voltál az idősebb, az elsőszülött, sokszor emiatt éreztem. Mire az idősebb szeme kikerekedik: én éreztem azt, hogy téged szeretnek jobban. Te voltál a kicsi, vigyázzak rád, ezt meg azt ne csináljam...

Ez igen elgondolkodtatott. Nyilván nem könnyű egy szülőnek minden pillanatban igazságosan és egyenlően bánni a gyerekeivel, ez érthető. De inkább ott lehet a hiba, hogy nem tanulták meg szeretni ÖNMAGUKAT. Senki nem tanította meg ezt nekik, és téves emlékeik miatt fájdalmat hordoztak magukban. Kíváncsi lennék, ha önmagatokba néztek, mit válaszolnátok a saját kérdésetekre : szeretem, elfogadom én magam? De őszintén! Ha nem tudjátok tiszta szívből rámondani az igent, akkor bizony el kell kezdeni megszeretni önmagatokat, mert sok problémátok ebből fakad. Nem lesz könnyű feladat, de ha nem adjátok föl és szembe mertek nézni önmagatokkal, sokkal boldogabb életet tudtok élni.