Szó szerint. Természetesen nem a celebekkel járó Kedves Feriről van szó, hanem az én kedves férjemről. 21 évvel ezelőtt egy iskolában kezdett el dolgozni karbantartóként. Akkor sem volt sok a fizetés, de volt 13.havi is, cafeteria: étkezési hozzájárulás, üdülési csekk, évvégén ajándékcsekk. Időnként többletmunkáért jutalom. Az egyes szakterületeken más-más ember dolgozott. Lassan beindultak a változások, elmentek az emberek nyugdíjba, vagy más munkahelyre. Helyettük újat nem lehetett felvenni, takarékossági okokból. Azután először csak lecsökkentették a 13. havi fizetést majd megszüntették. Szép lassan a cafeteria is leépült. Dolgozó egyre kevesebb, munka így egyre több. Ezután jött a kegyelemdöfés, amikor elkezdték a tanárok fizetését rendezni, a közalkalmazottak bérét szépen lecsökkentették 25 %-kal. Ez volt a pofátlanság csúcspontja. Mivel  a párom nem egy vándormadár típus, mindezek dacára maradt az iskolában. Már nem csak a szakmájához tartozó feladatokat kellett ellátni, hanem mindent, amit kiadtak neki. Hol cipekedni néha jó nehéz darabokat, hol a tanárok sirámai szerint ugrálni, mikor kinek mi volt a hasfájása. Ha nem ugrott azonnal, mert éppen más feladata volt,  már mérgelődtek. Amikor megcsinált valamit annyi fáradtságot sem vettek, hogy egy köszönömre megerőltessék magukat. Néha teljesen értelmetlen munkával bízták meg, amihez az anyagköltség volt annyi, amiért készen is megvehették volna azt, amivel egy csomó időt dolgozhatott a kollégájával. Most utólag vallotta be, hogy már vagy két éve minden reggel görcsbe ugrott a gyomra, amikor belépett a munkahelyére. Kb. két hónapja - nem is tudom milyen sugallatra - körbenéztem egy weboldalon, van-e a páromnak való állás. És találtam! Írtam is nekik, nemsokára felhívott egy hölgy. Kis türelmét kértem, hiszen a férjem még nem tudott semmiről! Mikor hazajött aznap a munkából, átbeszéltük a lehetőséget, megtetszett neki. Vissza is hívta őket. Másnap állásinterjú, hétvégre már a munkahelyével is megegyezett, mikor engedik el. Ebben elég korrektek voltak, két hét múlva már kezdhetett az új munkahelyén. Itt nagy örömmel várták, mert több, mint két hónapja nem volt már karbantartójuk. Gyorsan megismerte új munkáját. Egy erre rendszeresített füzetbe írják be a dolgozók, milyen javítani való munka akad. A bejegyzések így kezdődnek: Kedves Ferenc! Amikor elkészül megköszönik neki a gyors segítséget. Már terjed a híre az intézményben, hogy gyorsan és jól dolgozik, megcsinál szükség esetén olyan dolgokat is, ami nem is tartozik a feladatkörébe. És amióta itt dolgozik, nem kell hajnali négykor kelnie, az első metró nyitására várnia, és nyugodtan megy minden nap dolgozni. Már nagyon megérdemelte.