Régi szép családi vacsorák

0
Posztolta: Sora77

2016 február 27 18:18

Címkék:

Ma eszembe jutott fiatalkorom ideje, amikor még együtt vacsorázott a család. Anyukám hazajött a munkából és nekiállt friss meleg vacsorát főzni. Volt, hogy frissen gyúrta a tésztát és dinsztelte a káposztát. Amikor elkészült mindannyian a konyhaasztal köré ültünk és együtt megettük az isteni friss házi ételt. Utána maradtunk a helyünkön és beszélgettünk, elmeséltük egymásnak mi történt velünk, esetleg vicceket mondtunk. Néha úgy kellett már szétrobbantani bennünket, hogy még anyu rendet is tudjon csinálni. Igen, akkor az anyukák nagyon sokat dolgoztak a családjukért, és semmi nem volt úgy gépesítve mint manapság. De szeretettel és szívből tették. Kisgyerek koromban még sok édesanya volt ún. háztartásbeli, és bizony nagyon nem unatkoztak. Bevásárolni, főzni, napi szinten takarítani a kis lakást, hogy rendes legyen. Nyáron cipelni haza a rengeteg gyümölcsöt, zöldséget és befőzni télire, hogy tele legyen a kamra. Mosni sokáig kézzel, majd az első keverőtárcsás mosógéppel, ami után öblögetni, csavarni, teregetni kellett. Centrifuga jóval később került a háztartásba. És a vasalás, apunak minden napra tiszta ing, aminek az anyagát  nagyon nehéz volt vasalni, a vászon ágyneműt úgy szintén. Amikor már nagyobbak lettünk és anyu dolgozni kezdett akkor is főzött esténként. És olyan jó volt ott ülni este az asztalnál, a CSALÁDDAL... Senki nem rohant még el a TV, számítógép vagy mobiltelefon mellé. Nem volt csak 1 majd 2 csatorna a TV-ben, vezetékes telefonunk is sokára lett. Együtt voltunk, éreztük a család melegét. Ma sokszor a családtagok későn érnek haza, nem is tudnánk együtt enni. De már a vasárnapi ebéd sem a régi, evés után mindenki szétszéled és saját dolgaival foglalkozik. Kezdjük elfelejteni, hogyan is kell közösen beszélgetni, egymás iránt érdeklődni. Lassan a családtagok egymás mellett és nem együtt élnek. Ilyenkor nosztalgiával gondolok a régi családi vacsorákra és nagyon hiányzik ...

Amikor már robbannak a Mama-bombák

0
Posztolta: Sora77

2016 február 21 13:23

Címkék:

Szerintem többnyire úgy van az ember fiatal korában, hogy amikor hallja az édesanyja egy-egy jótanácsát, megjegyzését, ötletét, alapból hárítja el magától. Azután megint hallja és megint. És jön újból az elutasítás és magadban a megjegyzés, hogy hanyadszor mondja már el! És ez így megy éveken keresztül. Szép lassan, anélkül, hogy észrevennéd, beléd ivódnak és elraktározódnak. Valahogy úgy, mint ahogy a kicsi gyerekek sokat ismételtetnek valamit és végül megtanulják. Ezt kéretlenül kapod ha már nagy vagy, de minden tiltakozásod ellenére megragad benned. Azután egyszer csak kezdenek előkerülni a "tanultak". Eleinte föl sem tűnik, hogy azt és úgy csinálod, ahogy Ő mondta. Ahogy telik az idő egyre több mindenben követed a tanácsait anélkül, hogy ez tudatos lenne  És egyszer eljön az a pillanat, amikor beléd hasít a felismerés: egyre jobban kezdek hasonlítani az anyámra!!!! Az első sokk után jön a mosoly, igen, ez így van rendjén. Így visszük tovább magunkban a szeretetteli segítségüket, hogy önálló, praktikus emberré váljunk...

Sikerült hasba szúrni magam

2
Posztolta: Sora77

2016 február 17 17:03

Címkék:

Az esetnek megvoltak az előzményei. Reggel nem keltem jó hangulatban, elmaradt a "ma is jó napom lesz" reggeli mantra is. Nyűgös és antiszociális voltam, ilyenkor jobb, ha távol tartom magam mindenkitől, de legalábbis csendben maradok. Magamban morogtam akkor is, amikor konstatáltam, hogy amit kértem valakitől azt nem csinálta meg. Jól felhúztam magam és megcsináltam én. Így telt a délelőtt és még ebéd után is paprikás hangulatban voltam. Annyira, hogy ezt le kellett valahogy vezetni. És itt jött az ötlet. Eddig sosem volt merszem hozzá, de most olyan hangulatban voltam, hogy úgy éreztem meg kell tennem. Előkaptam a hűtőből az első, itthon esedékesen beadandó injekciómat és úgy beszúrtam a hasamba, hogy meg sem éreztem. Utána jobban is lettem - mert meg mertem és meg tudtam csinálni! Régebben is volt, hogy kellett itthon beadni injekciót, de sosem volt hozzá bátorságom, valaki mindig megtette helyettem. Azt hiszem innentől kezdve már nem lesz vele gondom. Mire is lehet jó, ha bal lábbal kel föl az ember!

Kollagén - amire szükségünk van

0
Posztolta: Sora77

2016 február 10 17:10

Címkék:

Mi is az a kollagén? Röviden: a kollagén a fiatalság őre. A kollagén az a természetes fehérje, mely támogatja a test elsődleges szöveteinek struktúráját: a kötőszövetét. A kollagén biztosítja a szervek és a szövetek elasztikusságát. A bőrünk 75%-a kollagénből épül fel, és összességében a testünk fehérjéjének kb. 30%-a kollagénből áll. A kollagén a test természetes terméke, a test ragasztójának is nevezik, mert összeköti az izmokat, a bőr kötőszöveteit, a szalagokat, a porcokat, az inakat.
Sajnos a kollagén termelődés lelassul a kor előre haladtával. A lassulási folyamat 20 éves kor után kezdődik, majd a 30-40. életkorra lecsökken, és szinte teljesen leáll az 50.-60. évre. A kollagén hiány vagy a kollagén pusztulása a fő oka az öregedési folyamatoknak. Tudjátok milyen puha és selymes az újszölöttek bőre? Bennük még nincsen kollagén hiány :).

Ezért tehát célszerű már pótolni. Könnyíti az izületek mozgását és nem utolsó sorban kifejezetten puhítja, selymesíti a bőrt, olyan lesz a tapintása mint amikor egy jó testápolóval bekened magad fürdés után. Azért persze az sem árt, ha természetes szappant használunk. Szóval saját tapasztalataimból kiindulva tudom ajánlani! De természetesen a vásárlásnál nagyon résen kell lenni. Megjelent mostanában egy olyan hirdetés, ami kapszulában, gyönyörű csomagolásban kelleti magát, és ennek megfelelően horror áron. Azon a pénzen egy egyszerűen, papírzacskóba csomagolt por formátumú termékből már 4 havi mennyiséget is meg tudsz venni... Valószínűleg beindult a nagyobb kereslet és ezáltal a "lehúzás" is. Ha szeretnétek vásárolni és nem tudjátok milyet és hol tudok segíteni. Olyat fogyasztok amit orvos -természetgyógyász ajánlott, saját maga is fogyasztja.

2016. az én évem!

0
Posztolta: Sora77

2016 február 4 13:37

Címkék:

Igen, nincs mit szépíteni a dolgon, a kínai horoszkóp szerint a majom jegyében születtem. Lehetséges, hogy van aki annak is tart... De ez az év az én évem lesz minden szempontból. Bár csak február 8-án kezdődik, már érzem a pozitív hatásokat. Kezdem visszanyerni energiám, vitalitásom, már újra képes vagyok felpörgetni magam. Épp szombaton mondta a lányom: anya hogy pörögsz ma! Sikerült végre letenni a vállamról a stressz nyomását. Újra tudok folyamatosan és akár párhuzamosan csinálni dolgokat, ismét jól érzem magam a bőrömben. Ez számomra nagyszerű dolog. A kínai horoszkópom is megerősíti ezt bennem, persze egy horoszkópban lehet hinni  vagy nem. De miután támogatja megérzéseimet most elfogadom a tanácsait is. Reggel mikor fölébredek és kinyitom a szemem azzal indítok: ma is jó napom lesz! És már ezzel sokat teszek azért, hogy így is legyen. Bizonyára olvastatok már a pozitív hozzáállás fontosságáról. Sok mindenen át tud segíteni. És itt nincs jelentősége annak, hogy vallásos vagy, avagy ateista. A fő, hogy higgyél magadban. Próbáljátok meg, ha még nem tettétek.

Aki szívesen olvasgatja kis írásaimat a facebook Prakikus nő csoportjához csatlakozva egyszerűbben hozzájuk férhet.

 

Powered by Blogger.hu