Ínyenckedjünk!

0
Posztolta: Sora77

2016 október 30 20:37

Címkék:

Amióta felnőttem annyira, hogy étterembe járjak, mindig sokkal nagyobb érdeklődéssel néztem az érdekesebb, különlegesebb ételeket, mint a hagyományosakat. Elég sokáig nem volt itthon erre nagy lehetőség, de ha egy kiránduláskor elmentünk ebédelni, amíg mások a hagyományos sültet választották, addig én vaddisznósültet kértem. Amikor először tölthettem hosszabb időt Bécsben, boldogan kóstolgattam a kínai éttermek kínálatát, meg az igazi borjú bécsit. Ahogy itthon megnyílt egy kínai étterem megkóstoltam a Jázmin teát, édes-savanyú levest. Akkor ez még ritkaság számba ment, nem úgy mint manapság, hogy minden sarkon kínai gyorsbüfét találni. Később jött az ismerkedés az indiai, japán, francia konyhával. Ezek mindig különleges alkalmaknak számítottak, ezek az éttermek meglehetősen drágák voltak. Ha a pénztárcám megengedné számos helyre elmennék egy-egy különleges étterem kínálatát megkóstolni. Sajnos ez nekem sem megy, mint ahogy általában az emberek zömének sem... Egy étterem-szponzort szívesen fogadnék :DDDDDDDDD. Most nézem lelkesen a séf vetélkedőt, és legeltetem a szemem a különleges alapanyagokon, amikből én is szívesen ennék. Most egy kicsit már nem bírtam magammal. Néha kirúgunk a hámból a lányommal egy sushi vacsorára. Ma is ezt tettük, és előre kiválasztottam, mit fogok enni. Többször használták a főzőműsorban a quinoát, most ezzel kértem a sushi tekercset. Ez nem annyira jött be, picit nekem "fojtós" volt. Viszont végre rászántam magam, és rendeltem szentjakab kagylót, ezzel is sokat főztek mostanában. A kagylók királyának nevezik. Hát nem is véletlen, nagyon finom volt! Megérte az elkutyulást. Ezek azok az ételek, amiket nem kívánna naponta enni az ember, mégha tehetné is,  de néha bizony jól esik egy ilyen különleges finom falat. Ha tehetitek kalandra fel! Legyetek bátrak, kóstoljatok új ízeket, új ételeket!

Gyászoljunk feketében?

0
Posztolta: Sora77

2016 október 7 21:27

Címkék:

Úgy gondolom a gyász magánügy. Mindenkinek szíve joga eldönteni, magában akarja-e tartani fájdalmát, vagy megosztja-e a külvilággal. Tudom, hogy vannak elvárások, például faluhelyen többnyire megszólják az embert, ha nem tartja be a bevett szokásoknak megfelelő ideig a fekete ruha viselését. Egy nagyvárosban már ilyen szempontból más a helyzet, sokan csak egyszerűen szeretik a fekete színt, és ezért viselik. Így ezért nincsen "közvetítői" szerepe a külvilág felé. Ha úgy érzed, számodra a gyászruha viselése szükséges a veszteség megéléséhez, viseld. Bennem belül van a fájdalom, és ebben semmi jelentősége nincsen a külső megjelenésemnek, ruházatomnak. Ha valaki még aktívan dolgozik, nem hinném, hogy a kollégák szívesen látnák hosszú időn keresztül feketében. Szerintem számukra is lehangoló, akár saját veszteségüket felidéző lehet. Természetesen a temetésen gyászruhát viselnek a hozzátartozók, a távolabbi ismerősök is visszafogott, sötétebb ruházatban jönnek. Egyszer egy régi, viszonylag fiatalon elhunyt  barátom temetésén én is megbotránkoztam, mert az élettársának lánya - akinek a gyerekét saját unokájaként szerette -, piros nadrágban és drapp felsőrészben jött. Ez nálam is kiverte a biztosítékot, hiszen a temetésen az elhunytnak adjuk meg a tiszteletet.

Végül a kérdésre, hogy gyászoljunk-e feketében mindenkinek magának kell megadnia a választ.

Pozitív szemlélet

0
Posztolta: Sora77

2016 október 6 19:11

Címkék:

Már jó ideje követem az interneten a szemléletfejlesztő programot. Rendszeresen olvasom a küldött "esettanulmányait", és igyekszem kiszűrni belőle a számomra is hasznosítható gondolatokat. Ma úgy érzem, sikerrel. Tavasz végén vásároltam egy kedvezményes, 3 napos üdülési utalványt kedvező áron, nem sokkal később le is foglaltam a szállásunkat. Az élet azonban nagy rendező, teljesen váratlanul és hirtelen sikerült a páromnak egy sokkal kedvezőbb állást találnia az akkorinál. Így viszont nem tudtunk - tudunk elutazni, mert próbaidő alatt nem kaphat 3 nap szabadságot, mivel az utalvány hétköznap vehető igénybe. Először rokoni körben próbáltam eladni vagy akár elajándékozni, de más sem tudta igénybe venni. Így végül feltettem egy internetes oldalra, olcsóbban, mint ahogy vásároltam. Már két licitperiódus is eltelt, de csak érdeklődők és hirdetésfigyelők voltak, vásárló nem akadt. Most még egyszer föltettem még olcsóbban, hátha... Végül érkezett egy konkrét érdeklődő, kicsit még kevesebbet ajánlva, de megvásárolta. És itt szedtem elő a pozitív szemléletemet. Vásároltam valamit, és olcsóbban tudtam eladni. Most vajon veszítettem tízezer forintot? Nem, nyertem tizenötöt! Ha senki nem veszi meg, akkor csak veszítettem volna és nem túl boldogan. Így viszont örülök, hogy csökkentettem  a veszteségemet. Nos, ez a pozitív szemlélet.

Powered by Blogger.hu