Újévi fogadalmak

0
Posztolta: Sora77

2015 december 30 13:50

Címkék:

 

Itt az évvége, az újévi fogadalmak ideje. Számot vetettem az idei évemről. Ha visszanézek rá bőven volt stressz és sok rossz dolog történt velem, ami nem tett jót az egészségemnek sem. De megpróbáltam úgy kijönni ezekből, hogy optimistán tekintsek előre, ennyi minden után már jó dolgoknak kell történnie. Többen rám is csodálkoztak, hogy milyen nyugodtan fogadom a történéseket, amiket mások nehezen viseltek, kiborította őket. Engem sem hagytak hidegen, de nem akartam senkinek megmutatni mi zajlik bennem, ezt csak a családom érzékelte. Köszönöm is a türelmüket. Lassan sikerült tényleg összeszedni magam, most már nyugodtabb vagyok. Felmértem a lehetőségeimet és ezek elfogadásával, a dolgaim átszervezésével sikerült elégedetté válnom. Elfogadtam az "annak örülj amid van és ne azon siránkozz amid nincs és már nem is lehet" bölcs mondást. Így sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb lettem. Nincs is más újévi fogadalmam, mint ezen az úton haladni tovább és akkor lassan minden a helyére kerül.

Opera élményem teljesen dilettánsként

0
Posztolta: Sora77

2015 december 28 19:53

Címkék:

Attól tartok az operához értők és igazi operarajongók felszisszennek az írásomtól... Volt a főiskolán egy igazi operakedvelő csoporttársam, ő csak eredeti nyelven szeretett nézni és hallgatni operát, mély tisztelettel néztem föl rá. Nálam néhány darab történetének ismerete, népszerű  zenei részletek, áriák kedvelésében ki is merül a tudásom. Ja meg olvastam könyveket híres szerzők életéről. Sose volt zenei érzékem, hangom végképp nincsen, hallásom mondjuk azért valamicske van, a nagyon hamis és fals hangokat én is kihallom. Na de térjünk vissza az "élményemhez". Tegnap találtam egy jó kis filmet, miután megnéztem elkezdtem keresgélni, mi lehet még érdekes a feltöltött filmek közül. Így akadtam operafilmekre, magyar feliratozással... Ma rákerestem és megtaláltam a Bohéméletet. Puccini, Párizs, csábító kihívás. Így belekezdtem. Nekem nagy segítség volt a felirat, nem olvastam görcsösen mindenáron, csak annyira, hogy megértsem az adott szín eseményét. A zene, a remek énekhangok gyorsan lekötötték a figyelmemet. A film második részében már többször libabőrös lettem a nagy események gyönyörű dalaitól.  A végét kicsit meg is sirattam, pedig annyit azért tudtam a történetről, hogy Mimi a végén meghal. Szóval megérintett a zene. Abban persze továbbra sem vagyok biztos, hogy be mernék-e ülni az Operába végignézni... bár lehet, hogy egy csodás ruhában, színpad közeli páholyban ülve élvezném, mint Julia Roberts a Pretty women-ben :) Azért egy Wagner darabra nem érzem magam késznek. Aki hasonló cipőben jár mint én, annak tudom ajánlani a népszerű áriák felvételeit nagynevű kitűnő előadókkal, vagy egy feliratos teljes filmet. Kellemes felfedezést kívánok Nektek is!

Egy apró kis fémdarab

0
Posztolta: Sora77

2015 december 23 20:03

Címkék:

Az egész család nagyon szereti a gyümölcsbeiglit, előbbre való a diósnál, mákosnál. Tegnap meggyúrtam a tésztáját, betettem a hűtőbe, mert csak hidegen lehet jól nyújtani. Amíg pihen megcsinálom a tölteléket. Ez a legmacerásabb része a sütinek, a belevalók darabolása, hámozása. De végülis ezzel is készen lettem. Már csak a házi baracklekvár felnyitása volt hátra, hogy a tölteléket összeállíthassam. Kicsit leragadt a tető, egy kés végével alányúltam, hogy szusszanjon. Na az első késsel nem sikerült, egy másikat szedtem elő és végre kinyitottam az üveget. Ekkor kezdtem elpakolni a felesleges dolgokat az asztalról és amikor a kezembe került az első kés nem volt meg a hegye...  Néztem az üveg tetejét, oldalát, a lekvárt, nem látom. Hát persze picike darab, kb. 2 mm az alapja és a magassága is. De hol lehet? Nézegettem az asztalt, összesöpörtem a kövön is, nyoma sincs sehol. Itt kezdődött a dilemmám. Mi van, ha esetleg valahogy belepattant a töltelékbe? Ott meg nem találom! Picike, igaz, de ha esetleg ott van és valaki megeszi... ezt a kockázatot nem vállalhatom! Így nagy lelkiválság közepette fölkaptam az előkészített gyümölcs tölteléket és zsupsz! irány a szemetes edény. A lekvárt meg félre tettem. Pocsékul éreztem magam, de inkább a dupla munka, mint valakinek esetleg baja essen. Így ma délután új töltelék készült másik üveg lekvárral és szépen kisütöttem. Azért leteszteltem a biztonság kedvéért! Finom lett, mehet majd az ünnepi asztalra.

 

 

 

Powered by Blogger.hu