Tonhal smarni

0
Posztolta: Sora77

2015 november 29 14:09

Címkék:

Ettetek, készítettetek már tonhal smarnit? Nekem sikerült! És egész finom lett, bár ez ugye nem egy édes desszert. Pont a napokban olvastam, mekkora átverés a fagyasztott tonhal, megveszel egy kilót mondjuk és mire kiolvad belőle a jég kb. felényi hal marad csak vissza. Az is tocsog a vízben, szűrheted, törölgetheted, nem lesz belőle száraz halhús. Ráadásul jó vékonyra szeletelve árulják. Szóval vettem tonhalat, hogy együnk egy jót belőle. Anyukám szereti tejben megáztatni, így azzal hígítottam a bene levő vizet. Besóztam, mire a sütésre került a sor két ázott jó vékony szelet várt az asztalon. De itt még megvolt az optimizmusom. Beforgattam alaposan rizslisztbe, - gluténmentesség miatt- és óvatosan jó forró olajba csúsztattam. Eddig rendben is volt minden. Szépen sül, na hát akkor meg kellene fordítani. Volt nagy széles lapátom, na majd azzal. Én kis naív. Alig értem a halhoz kezdett atomjaira szétesni. Talán 3 normálisabb méretű darab maradt egyben - persze azok sem túl nagyok-, a többi szétzuhant, szép smarni állapotot felvéve. Így sült ki a másik oldala, az épebbeket sikerült egészben kiemelni, a smarnit csak kikanalaztam. Végülis finom volt a krumplipürével. Viszont volt egy előnye is: nem lett sótlan. Már ennek is lehetett örülni!

Nem szeretem A KOCKÁ-t ...

0
Posztolta: Sora77

2015 november 28 13:23

Címkék:

Elindult a TV-ben az új játék és nagyon nem szerettem meg. Az egész olyan "mai" akar lenni, persze tudom nem hazai találmány, hanem átvett játék. Keveredik benne a virtuális valóság és a még igazi ember kapcsolata, a kocka már-már önálló lényként szerepel, "akit" bemutatnak a játékosnak és akivel fel kell venni a küzdelmet. Itt is persze az emberi ügyességen múlik a játék kimenete, de az egész hangulata, megjelenése nekem nagyon visszatetsző. Lehet a fiatalabb korosztályt próbálják vele megcélozni, nem tudom. Én minden esetre visszasírom a régi agymozgató játékokat, amikor a tv előtt ülők is szinte együtt játszhattak a versenyzővel, használták az agyukat és felcsippenthettek új tudást is. Ez a játék is része a "butítsuk le ez embereket" mozgalomnak? Ilyen érzés támad bennem... A mai fiatal szülők nem tudom most mit tapasztalnak a hazai oktatásban, de a sok érdekharc számomra nem tűnik úgy, hogy  kiművelt emberfőket akarnának képezni a mai oktatási rendszerben. Ebbe nem is akarok belebonyolódni, ehhez nem elég a rálátásom dolgokra, de jó lenne, ha az érdeklődő fiatalok megkapnák azt az alapot, amivel nekivághatnak a nagybetűs ÉLET-nek. Ezért azt mondom le a KOCKÁKKAL mindenütt!

Bekerültem én is a hazai egészségügy időcsapdájába

0
Posztolta: Sora77

2015 november 24 20:36

Címkék:

Eddig szerencsém volt. Nem kellett lehetetlenül sokat várnom vizsgálatra. Ma ezt is megértem. Hónapok óta fáj a lábam, mindenféle vizsgálaton keresztül mentem, egy rossz vérkép értéken kívül semmi konkrét. Ajánlott egy ismerősöm a fájdalmak csökkentésére egy kínai olajat, a Polar Beart. Az egyik összetevője ez a "medve" nem tudom mi, a többi az eukaliptusz, borsmenta, kámfor. Testápolóval összekeverek pár cseppet és ezzel jól bemasszírozom a fájdalmas területeket. Teljesen olcsó és nagy meglepetésemre használ, a megerőltetés miatt fájó izmok és izületek is sokat javultak. Ezután egyre inkább világossá vált, hogy a fő probléma a térdem. Internetes kutakodás után azt gyanítottam, hogy szép nagy Baker cisztáim lettek. Ma elmentem a háziorvosomhoz, aki megnézte és ő is ezt mondta. Adott is beutalót ultrahangra és az Orthopédiára a rendelőintézetbe. Felhívtam őket időpontért, a hölgy kedvesen és udvariasan kikacagott, ugyan már, erre az évre? Aki az UH-t csinálja keveset rendel és az már betelt, az orvosok is kevesen vannak, mennek szabadságra is, talán január közepére van hely. Meg ugye az én esetem nem "sürgős" kategória. Megköszöntem és letettem a telefont. Bakker tényleg nem vagyok vészhelyzetben, de az már nekem is soknak tűnik, hogy még legalább két hónapig csak vonszoljam magam. Munkába kell menni, bevásárolni, házimunkázni, ehhez kell a két lábam... Végül leültem és magamba szálltam. Idén nem akartunk nagy karácsonyt, nyaralni sem tudtunk elmenni, hát akkor kirúgok a hámból és elmegyek egy magánorvoshoz... Egy hét múlva fogad, remélem jó döntést hoztam. Most még éppen megtehetem. De mi van azokkal a betegekkel, akik évekig küzdenek fájdalmukkal amíg sorra kerülnek műtétre. Akik rosszindulatú betegségükkel mire végre eljutnak egy CT vagy MRI vizsgálatra már annyit romlott az állapotuk, hogy késő a segítség? Mi lesz veled egészségügy? Az orvosaink között egyre több a külföldi, mert a mieink jó pénzért tovább állnak. De mi itt vagyunk, itt élünk, itthon szeretnénk korrekt, időben elfogadható, emberséges egészségügyi ellátást. Nem túlhajszolt nővéreket a kórházakban, ehető normális kosztot az egészségügyi intézményekben. Még bőven sorolhatnám, de attól tartok már mindenki megszerezte saját tapasztalatát. Nem is ragozom tovább, mert már kezdenek tovább terjedni - gerjedni - a gondolataim stadionok, kisvasutak irányába. Az egészség legyen veletek!

8 óra munka, 8 óra pihenés ....

0
Posztolta: Sora77

2015 november 19 18:46

Címkék:

Ezt a nótát hallva azt hiszem sokaknak támad nosztalgiája. És ezt leginkább arra értem, hogy nagyon sokan szeretnének ma is 8 órát dolgozni. Látok mai fiatalokat, akik sok keresgélés után végre találnak munkahelyet, ahol ritkán dolgoznak 8 órát. Nincsen túlóra pénz sem, csak dolgozni kell és örülni annak, hogy van munkahely. Nemrég két fiatal férfi ismerősöm alkalmi munkára ment Ausztriába egy kisvárosba. Naponta ingáztak, szívesen végeztek volna ezért minél hamarabb. De nem tehették, mert a helyiek bizony nagyon csúnyán néztek rájuk ha maradtak a munkaidő leteltével. A fiúknak megszokott dolog a hosszas munka, az osztrák dolgozók viszont védik jogaikat. Sokaknak kell hosszasabban utazni a munkahelyére, ha ezt összeadjuk az ott töltött idővel a hétköznapok jóformán másból sem állnak, mint elmegyünk reggel és hazajövünk aludni. Ilyen körülmények között hogyan tudnak a fiatalok párt találni, gyermeket vállalni? Ha valaki a tanuló évei alatt nem találta meg az igazit, utána egyre nehezebb. Egy hosszú nap után elmenni bárhová - 8 óra szórakozás! - nem csodálom, ha nincsen se kedvük, se erejük. A 8 óra pihenés meg csak egy vágyálom marad.

 

 

Esti mese

0
Posztolta: Sora77

2015 november 2 17:25

Címkék:

Jó estét, gyerekek! Remélem ágyban vagytok már... Valahogy így kezdődött gyermekkoromban a rádió esti meséje, amit nagyon vártunk. Az akkori csöves rádiót jó időben be kellett kapcsolni, hogy bemelegedjen, mire kezdődik a mese. Kicsit sercegett, de a zöld "varázsszemet" nagyon szerettük rajta. Természetesen itt még nem ért véget az este, apukám is mesélt még. Sokszor nem "igazi" mesét, hanem történeteket az ő gyerekkorából, amikor még nem hallgathattak rádiót sem, hanem este, sötétedés után az idősek anekdotáztak. Egyik ilyen kedvenc történetem volt, hogy egy ember este ment hazafelé. A rövidebb út a temetőn keresztül haladt, hát arra vette az irányt. Ahogy ment a sötétben egyszer csak valaki lekapja a fejéről a kalapot. Bizony nagyon megijedt, szedte a lábát nagyon gyorsan haza! Másnap világosban csak elmerészkedett arra, ahol ez történt vele. Amikor odaért látott egy kifeszített kötelet, bizony az kapta le a kalapot a fejéről, nem holmi kísértet! És sok hasonló, szívet melengető régi történet. Akkor még tudtak az emberek mesélni, nem kellett hozzá sem könyv, sem rádió, csak a saját vagy másokkal megtörtént dolgokat kellett kerek történetbe foglalni. Mi már olvastunk mesekönyveket, nagyon szerettem Benedek Elek és a Grimm testvérek meséit. Ekkor még fekete-fehér képek illusztrálták a meséket, nosza mi ki is színeztük őket a nővéremmel. Meséltem én is esténként a lányomnak, könyvből is, de szintén nagyon szerette a "fejben" készült meséket, történeteket. Ezek valahogy közelebb hozzák egymáshoz a családot. Remélem nem veszik el az esti mesék öröme és hangulata, a mai gépiesedő világban sem. Ne kapjanak a gyerekek helyettünk TV-t és számítógépet, így is egyre hamarabb elszakadnak, ahogy nőnek. Ezek az élmények és emlékek megmaradnak bennük és tovább tudják adni a saját gyereküknek is, bízom benne.

 

Powered by Blogger.hu