Én megszívtam! Gázkészülékek füstcső cseréje

0
Posztolta: Sora77

2017 június 19 22:56

Címkék:

Az egészet a 2015. évi CCXI. törvény a kéményseprő-ipari tevékenységről indította el.

Ennek köszönhetően a kémények ellenőrzésekor kaptunk egy figyelmeztetést a kéményseprőtől, hogy hiányzik a füstcsövekről a tisztító nyílás. Emiatt gyakorlatilag az összes csövet cseréltetni kell, és minden készüléknél kell egy tisztító nyílással ellátott elemnek lennie. Magánvéleményként ő is elismerte nem tudja minek, mert ők nem használják tisztításra, és gyakorlatilag mi sem. Ha tiszta csöveket szeretnénk nyáron szétkapjuk és kimossuk. Nos a figyelmfelhívást a nyomtatványon rögzítették és 30 napot kaptunk rá.  A kéményseprő felmérte a csöveket és végzett egy durva kalkulációt, hogy kb. 250 e Ft lesz az egész. Ettől sokkot kaptam, mert éppen nem volt a mellényzsebembem, és annyira lefagytam, hogy el sem kezdtem utána járni. Hiba volt! 3 hónap múlva a Katasztrófavédelem küldött egy hivatalos felszólítást a munka elvégzésére, bírság kiszabás terhe mellett. Ekkor kaptam a második sokkot. Muszáj megoldani, bármilyen drága. Keresgélni kezdtem a neten, találtam egy szimpatikus kivitelezőt. Fölvettem vele a kapcsolatot. Kérte küldjek át fotókat az összes készülékről, csövekről, és küld kalkulációt. Átküldtem, meg is érkezett a válasz: a csere költsége 105 e Ft. Hát ez jóval kevesebb, mint amivel ijesztgettek! El is készült a csere, a bépített tisztító nyílásokkal együtt. No de a Katasztrófavédelemnek igazolás kell a FŐKÉTÜSZ-től, hogy minden rendben van. Ehhez kijönnek ellenőrizni, és fizethetek nekik újabb  15 e Ft-ot. De nem fogadták be a kivitelező papírjait, kérnek mindkét kéményre hő- és áramlástechnikai mérést! Ez újabb kiadás! A napokban elkészül, csak remélni tudom, hogy utána már sínen lesz minden. Fő az optimizmus!
Az egész ügy konzekvenciái: a csövek cseréje nem volt haszontalan. A régiek csak "összeeresztett" csövek voltak, bizony több helyen szétnyílt a csatlakozásoknál. Az újak hegesztettek, ezáltal biztonságosak. Ezzel együtt a tisztító nyílásoknak továbbra sem látom értelmét... Továbbá: ha valaki meg akarja úszni ezt a kálváriát, a felszólítás előtt végeztesse el a munkát, így jár a lekolcsóbban is. Sok kerületben még nem nem történt eddig meg a hivatalos felszólítás. Ha már megkapta, végeztesse el, hogy elkerülje azt, hogy a Katasztrófavédelem felé továbbítsák az ügyet, mert így már sokba fog kerülni a hivatali díjak miatt.
Röviden ennyi, azt remélem nem hagytam ki semmi lényegest. Adjátok tovább az infót, aki teheti előzze meg saját kálváriáját.

A házi baracklekvár gyönyörűsége

0
Posztolta: Sora77

2017 május 26 20:50

Címkék:

Egyik nap gulyáslevest főztem és palacsintát sütöttem utána. Igazi finom, saját főzésű sárgabarack lekvárral. Megkóstoltam magában is, valami különlegesen finom zamata van, tavaly nagyon jóízű sárgabarackot kaptam a piacon. Szinte minden évben készül, nagyon ritkán marad el, csak ha nagyon rossz a termés és nincs jóízű barack. Jó, ez igazából dzsem, mert nem túl sűrű, de csak cukorral van felfőzve, nincs benne mű-zselésítő anyag. Gyermekkorom minden nyarát Hűvösvölgyben töltöttük, keresztanyám kertes házában. A nővéremmel és édesanyámmal egész nyárra odaköltöztünk. Akkor még a legtöbb anyuka otthon volt. Számára a nyár is leginkább munkával telt, nem voltak még háztartási gépek. Kézzel mosni, habot kézzel verni finom málnahabnak, és minden nap frisset főzni, szép egész napos elfoglaltság volt. És ott volt a kert, sok gyümölcsfával. Hatalmas szemű ropogós cseresznye kezdte a szezont. Akkor még elég kicsik voltunk, így nekünk csak az élvezet jutott, kis faágról eszegetni az édes szemeket, fülbevalót akasztani belőle. Anyu meg tette el a sok üveg befőttet. Volt még többféle gyümölcs, de a következő nagy öröm az igazi nagyszemű, lédús kajszibarack érése volt. Már önmagában enni is gyönyörűség. Anyu meg készíthette a rengeteg gombócot, bizony sokat megettünk belőle egy ebédre. És elkezdődött a lekvárfőzés is. Ez megint csak rámaradt. Rengeteg üveggel készült, következő szezonra már jól besűrüsödött, mert akkor még hólyagpapír került a tetejére. A jó sűrű lekvár meg nagyon jó volt bukta sütéshez. A lekvárfőzés "mellékterméke" a rengeteg sárgabarckmag lett, amit amikor megszáradt tégladarabbal törtünk meg és ettük bőven. Még nem kérdeztem utána kedvenc piaci árusomnál, idén milyen termés várható, de nagyon remélem, hogy most is sok üveg lekvárral vághatunk neki a télnek.

Ez az a ház

0
Posztolta: Sora77

2017 április 25 16:58

Címkék:

Van egy nagyon régi Koncz Zsuzsa szám, ez az a ház, ahol semmi sem változik - szól a refrénje. A mi házunkra már régóta sajnos nem igaz. 12 éves voltam, amikor az egyszobás társbérletből ideköltöztünk, ebbe a házba, ebbe a lakásba. A társbérlet után egy önálló lakás, külön szoba a szülőknek, külön nekünk lányoknak, maga volt a csoda. Az ablakok az utcára néznek, abban az időben alig parkolt néhány autó az utcán. A kilátás fantasztikus volt, láttuk a Gellérthegy oldalát, a Citadellát, a Szabadság szobrot. Augusztus 20.-án az ablakba könyökölve néztük a tüzijátékot, látni lehetett a Citadella oldalán lecsorgó görögtüzet. A házban békés polgári élet volt, a lakók ismerték és köszöntötték egymást. Telt az idő. A szemközti házakat felújították, emeletráépítést csináltak, szép lassan eltűnt a szemünk elől a hegyoldal. Az egyik ház teteje fölött még éppen látszik a szobor teteje. Lassan elmentek a házból az idős lakók. Eleinte még "rendes" új családok költöztek be, az utóbbi években inkább befektetési céllal veszik meg a megürült lakásokat. A hajdani békés ház mára teljesen átalakult. Egyik emeleten hostel működik, nem látszik, hogy az lenne, ki tudja mennyire legális a működése. Több lakásban bérlők laknak, hol zajosabbak, hol csendesebbek váltják egymást. Van ahonnan napi rendszerességgel nagy zsák üres üveg kerül a kuka mellé, és a folyosón ha kint vannak füves cigi szaga terjed. Nyilván a tulaj megtiltotta a dohányzást a lakásban. Lassan minden ajtóra, ablakra rács kerül, az emberek saját börtönükbe húzódnak vissza. Nagyon lehangoló. Ház ez az a ház, ahol már semmi sem a régi...

Ki fog minket segíteni idős korunkban?

1
Posztolta: Sora77

2017 április 5 14:43

Címkék:

Ez a kérdés merült föl bennem a napokban. Idős édesanyám - szerencsére nem túl régóta- már némi segítségre szorul a mindennapokban. Mivel másfél éve elmentem nyugdíjba - megszűnt a cégemnél a munkaköröm, de szerencsére éppen megvolt a 40 év munkaviszonyom - itthon vagyok vele, és segítem, amiben szükséges. Szóval már én sem vagyok fiatal - bármennyire is nehéz ezt elfogadni, amikor csak a tested öregszik, lélekben egyáltalán nem érzed magad öregebbnek. Sajnos lassanként nekünk is egyre több egészségi problémánk lehet, csökken a fizikai állóképességünk. Tetszik - nem tetszik, ez tény, tudomásul kell venni. Az évek múlásával ez csak egyre rosszabb lesz. Amíg az ember képes ellátni önmagát, addig nincs is nagyobb probléma, tudomásul veszi korlátait és ennek tudatában él. Mindemellett számtalan apró örömet találva kell optimistán élni, egyre nagyobb becsülete van a nap szépségeinek. Sokkal jobban megéli az ember az örömöket, mint amikor még számtalan idő áll előtte, és hagyja a napokat maga mellett elmenni. De hiába, sajnos az idő múlásával elérheted azt az állapotot, amikor már te is segítségre szorulsz. Hála az új nyugdíjrendszernek a gyereked még bőven dolgozni fog ekkor. Milyen lehetőségeid lesznek? Ha csak kisebb segítségre van szükséged, még szóba jöhet a szociális ellátás, napközbeni néhány órás gondozói segítség. Ez még meg is fizethető. Ha már rosszabb és kilátástalanabb a helyzet kezdhetsz gondolkodni az idősek otthonán. Ha jobbat akarsz magadnak, jól teszed ha kellő időben már elkezdesz spórolni, hogy egy viszonylag emberséges feltételeket nyújtó helyre tudj bejutni. Remélhetőleg létezik majd ilyen lehetőség. Ha nem, marad a várólistás, csak a nyugdíjad fejében nyútott ellátás, aminél már sok jóra ne számíts... egyre lelombozóbbak a lehetőségek. Ha meg valaki eléri a teljes kiszolgáltatottság állapotát vagy tudja fizetni a családja támogatásávál az otthoni gondozást, vagy bekerül egy szépen elnevezett rehabilitációs osztályra, amitől mentsen meg mindenkit a sorsa. Nem nagyon hallani sok jót erről az ellátásról... emberhiány, egy bentfekvőre alig jut idő, szóval ezt nem kívánom senkinek. Nos ma nem voltam túl vidám, de az embernek minden korban szembe kell nézni a jövőjével... Élvezzétek minden napotokat, akárhány évesek is vagytok, és lehetőségeitekhez mérten legyetek előrelátóak.

Imádom az új papírpénzeket!

0
Posztolta: Sora77

2017 március 31 18:06

Címkék:

Amikor megjelent először az új tízezres, eléggé fanyalogtam tőle, túl harsánynak találtam. Aután jött a húszezres... na elmegy, legyen belőle jó sok! Most meg előkerültek a kétezres, ötezres új bankjegyek. A boltban boldogan tukmálták rám visszaadáskor, úgy utálom! felkiáltással. Összegyűlt belőlük néhány, és amikor együtt van a kollekció rájöttem, én sem könnyen fogom megszeretni és megszokni őket. Viszont a tízezres a kedvencemmé vált, rögtön felismerem! A többiekkel még gondban vagyok... más a színük, mégis annyira összeolvadnak, többször meg kell néznem melyik-melyik. Jó én sem vagyok már mai csirke, de a tőlem idősebbek még nagyobb bajban vannak, próbált egy bácsi fölváltani egy húszezrest, de bizony csak kétezer volt a kezében... Szóval nem igazán értem a koncepciót, az eddig egyértelműen megkülönböztethető színeket miért kellett ilyen módon lecserélni. Vásárláskor se a vevő, se az eladó nem örül neki, No idővel majd csak megszokjuk, mint sokminden mást, aminek nem örülünk, de nem tudunk tenni ellene...

Csikkszedő

0
Posztolta: Sora77

2017 március 28 21:26

Címkék:

Emlékszem a régebbi időkben a csikkszedők a villamos és buszmegállókban vadásztak frissen eldobott még tovább szívható nagyobb cigidarabokra. Talán mindig is voltak és nyilván mindig is lesznek, gyakran látni az utcai szemetesek csikktartójában kotorászókat. Néhány napja megismerthettem egy mai gyakorlott csikkszedőt feldolgozás közben. A téren ült egy padon, középkorú nő, ölében kiterítve a sok cigivég. Akkurátusan szétszedte őket, egy kupacba gyűjtötte a dohányt, a másikba a szemetet. Mikor végzett előszedte cigitöltőjét, és a dohánykupacból gyártotta a cigarettákat. Amikor elkészült a szemetet szépen kidobta, megtörölgette amúgy nem túl tiszta kezét, és továbbállt.

Azt gondolom kevesen ismeritek ezt a régi dalt, Lantos Olivér: A csikkszedők dala - 1946

(Csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk)
Mi vagyunk hát a csikkszedők,
új, szabad szakszervezetet tervezők.
A jelszavunk mindenütt csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Ha úgy érzed, hozzánk tartozol,
és miközénk belépni kívánkozol,
tanuld meg, a jelszavunk csak egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy.

(Csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk,
csikk, csikk, csikk, csikk)
Valaki már készen veszi,
s van, ki a sodrást előnybe helyezi,
közben a jelszó mindig egy:
sok csikk, az sokra megy.
Szőke vagy barna, nem vitás,
mindegyikből jólesik a kóstolás,
közben a jelszó mindig egy:
sok csikk, az sokra megy.
Hogyha szívsz egy jó Magyart, a végit félre tedd,
mert nem tudod, hogy holnap lesz-e más,
és ha látod, hogy barátod unva szív csupán,
hát vedd el tőle, és te szívd tovább!
És dalold velünk a csikk dalát,
s ne bánjad, hogyha nehéz ma a világ,
mert a mi jelszavunk az csak egy:
sok csikk, az sokra megy,
sok csikk, az sokra megy.
Csikk, csikk, csikk.

Törökségek

0
Posztolta: Sora77

2017 március 9 10:28

Címkék:

Több török sorozat látható a tv különböző csatornáin, az interneten még több. Beléjük lehet szeretni. Én is ráéreztem az újdonság ízére bennük és megkedveltem őket. Igazából nem a tv-ben, hanem a netem kezdtem el nézni, és ott is maradtam. Egész más a hangulatuk a nagy mennyiségben látható amerikai sorozatokhoz képet, és lényegesen eltérnek a szirupos dél-amerikai filmektől is. Valahová a kettő közé tenném őket, mert van bennük izgalom, emberi érzések, és a kultúrájukat is kicsit megismerhetjük. Érdekes az egyes részek hossza, 2 óra körüli, mint egy teljes nagyfilm, és ebben az időben le is tud kötni. Jók a színészek, egy férfit 3 sorozat főszereplőjeként is látni, de annyira eltérő karaktereket játszik, hogy mégsem zavaró, nem tudom összetéveszteni az egyes filmeket. Ami nekem tetszik a filmekben, hogy mindegyikben van egy kibontakozó, meglepetéseket is okozó, tartalmas cselekmény. Emellett mély emberi érzelmek, melyek lehetnek negatív töltésűek vagy lassan és nem zavartalanul alakuló szerelmi szálak. A cselekmények lasabban bontakoznak ki, mert nagy a hangsúly az érzelmek alakulásán is. Bizony bőven lehetünk tanúi nem csak női, hanem a szomorú férfiak könnyeinek is. Nemhiába, ez bizony megérinti a nők lelkivilágát. Mindezek mellett szívesen ismerkedem a török étkezési szokásokkal - kedvenc és gyakran fogyasztott ételeik, mint a simit, burek és társai. A teát tulipán kehely formájú üvegpohárból fogyasztják, a frissen főzött az igazi, nem a fiteres.

Vannak konkrétan a filmeknek érdekes technikai részletei. Mondjuk ha valaki autóbuszra száll, nagy kerek folttal kitakarják a busztársaság nevét. Sok rendszámot látni, az isztambuli 34-es számmal kezdődik, néha meg a teljes rendszámot kitakarják. Ha valaki vérző sérülést szenved, a vér színét elmosódott foltként takarják. Az egyik filmben viszont, amit már itthon is vetítenek, a Fatmagülben, a lány több részeg férfi általi megerőszakolását hosszan és részletesen  ábrázolják, hogyan került ebbe a helyzetbe a lány és a férfiak. És itt térnék rá a hazai vetítésre. Pont ezt a sorozat szempontjából kulcsjelenetet úgy megvágták, hogy abból úgymond alig derül ki, miért sérült annyira lelkileg is lány. Szinte csak jelzés értékűvé zsugorodott az egész jelenet. Egyébként sem nézem már szinkronizálva, az eredeti nyelvhez képest olyan üres az egész... Csak egy mondat erejéig, hallottam mennyire leértékelt lett a szinkron munka, egy ilyen nagyszabásúnál még inkább, gyorsan, alapos felkészülés és próba nélkül minél előbb legyen meg, minél olcsóbban... Ezzel együtt nem értem, hogyan szabad megvágni egy eredeti filmet. Lehet máshol is megtették, hogy rövidítsenek rajta. Ezért ajánlom az eredeti feliratozott filmeket. Szóval, ha valakinek felkeltette az érdeklődését a török filmipar én ajánlom bátran, sok már a kedvelők táborába tartozó nézőtársammal együtt.

A hálátlan házimunka

0
Posztolta: Sora77

2017 március 6 16:14

Címkék:

Hálátlan dolog a házimunka, ezt minden háziasszony nagyon jól tudja. Ha főáállásban csinálod, akkor is egész nap van mit tenni, néha kicsit leülhetsz kifújni magad. Reggeli után rendrakás, kisebb bevásárlás elintézése. Utána kezdődhet a főzés, közben nem árt mosogatni, ne ebéd után tornyosodjon minden. Szinte minden nap benyomhatsz egy mosást, közben szedd le az előző napit, amit lehet hajtogasd össze és tedd el. A vasalnivalót diszkréten gyűjtsd össze valami titkos helyen, hogyha nem lesz jobb dolgod előszedheted. Ha már túl vagy a nagyobb takarításon, néhány nap eltelteltével vígan szaladgálnak a porcicák a parkettán, a sötét bútor meg szép szürke a portól. Egy darabig nem veszel róluk tudomást, de amikor a délutáni nap telibe ragyogja a szobát, kénytelen vagy szembesülni a dologgal. Így ha előbb nem is, másnap reggel nekilátsz eltávolítani őket. És ezek csak a napi rutin részei. Időnként kicsit ha jobban körbenézel, észreveszed milyen fekete az ajtó ott, ahol a cica jön-megy, nyitogatja a kis lábával. Nem mellesleg ő is többször nyafog napközben, hogy ideje lenne tiszta vizet kapnia, mert az sokkal jobb mint az állott, ha valami fogára való husi szagát érzi addig nyávog körülötted, amíg meg nem kapja a részét.  Na legalább ebéd után elvonul szunyókálni és vacsoráig csendben marad. Délután jöhetnek a kevésbé sürgős feladatok, varrogatás, tovább nem halogatható vasalnivaló kupac csökkentése és így tovább... Egy biztos, a házimunkából leginkább csak azt lehet észrevenni, amit nem csináltál meg.

Önkéntes segítségnyújtás

0
Posztolta: Sora77

2017 január 20 18:45

Címkék:

Most, hogy itt a téli hideg, még többet hallani önkéntes segítőkről. Bárki rákeres a neten, sok lehetőséget talál, ha önkéntes munkát szeretne végezni. Lehet mesét olvasni beteg gyerekeknek, idős embereket gondozni, civil szervezetek munkájában részt venni, vagy akár állatokkal foglalkozni. Akinek van ideje és kedve válogathat a lehetőségek között, mit szeretne legszívesebben csinálni. Azonban nem csak ők végeznek segítő munkát. Gondoljatok bele: ha beteg a szomszédotok, nem visztek neki egy ebédet, ha nincs aki gondoskodjon róla? Ha hideg csúszós idő van, nem kérdezzük meg idős rokonunkat, ismerősünket, mit vásároljunk be neki? Ez is az önkéntesség egyik formája, csak nem is gondolunk rá, csináljuk, mert szívünk és lelkiismeretünk diktálja. A segítő szándék benne van minden jóérzésű emberben.  Amikor kicsi volt a lányom, időnként egyik szomszédasszonyunk vigyázott rá. Ha nála valami kisebb javítani való akadt, a párom átment megcsinálni. Az egymásra figyelés, a kölcsönösség sokat számít. Meglocsolni a szomszéd virágait ha elutazik, odafigyelni a másik lakására ha nincs itthon, apró dolgok, de akinek segítesz annak sokat számít. Ezek csendes, nem regisztrált önkéntességek, de ugyan olyan fontosak, mint a nagyszabású akciók. Vannak  olyan emberek is, akik egy szűkebb körben saját erejüket, egészségüket nem kímélve segítenek másokon. Begyújtik a felajánlott dogokat és továbbítják a rászorulóknak. Kisebb facebook csoportba szerveződve teszik a dolgukat. Sajnos egy ilyen csoportba mindig bekerül egy-egy csaló, nem őszinte tag, szerencsére a többségük lelepleződik. Milyen szívfájdító olvasni a rászorulók kéréseit, és milyen megindító a megérkezett segítség öröme! Kívánom minden kedves olvasónak, élje át a segítség nyújtásának örömét. Kívánom minden rászorulónak, hogy találja meg a segítő kezet!

Szeretethiányosak vagyunk

0
Posztolta: Sora77

2017 január 9 14:17

Címkék:

Egyre több embertől hallom, hogy úgy érzi, nem kap elég szeretet. Ha van is családja, vannak barátai, rokonai, akikkel együtt él vagy rendszeresen találkozik, mégis hiányérzete van, szeretethiány. Ez pedig nagyon sok kellemetlen tünetet okozhat. Csak néhány: álmatlanság, szorongás, kapcsolati problémák. Van aki túl sokat beszél, más meg alig akar megszólalni. Hirtelenek, indulatosak, türelmetlenek, vágynak az elismerésre. Lehetne még bőven sorolni a tüneteket.

Egy érdekes helyzet, nemrég hallottam. Két testvér felnőtt korukban beszélgetnek, az egyik azt mondja: én a mai napig állandó szeretethiánytól szenvedek. Amikor kicsik voltunk, úgy éreztem, téged jobban szerettek a szüleink, mint engem. Te voltál az idősebb, az elsőszülött, sokszor emiatt éreztem. Mire az idősebb szeme kikerekedik: én éreztem azt, hogy téged szeretnek jobban. Te voltál a kicsi, vigyázzak rád, ezt meg azt ne csináljam...

Ez igen elgondolkodtatott. Nyilván nem könnyű egy szülőnek minden pillanatban igazságosan és egyenlően bánni a gyerekeivel, ez érthető. De inkább ott lehet a hiba, hogy nem tanulták meg szeretni ÖNMAGUKAT. Senki nem tanította meg ezt nekik, és téves emlékeik miatt fájdalmat hordoztak magukban. Kíváncsi lennék, ha önmagatokba néztek, mit válaszolnátok a saját kérdésetekre : szeretem, elfogadom én magam? De őszintén! Ha nem tudjátok tiszta szívből rámondani az igent, akkor bizony el kell kezdeni megszeretni önmagatokat, mert sok problémátok ebből fakad. Nem lesz könnyű feladat, de ha nem adjátok föl és szembe mertek nézni önmagatokkal, sokkal boldogabb életet tudtok élni.

Powered by Blogger.hu